Értekezés a Szent Szűz igazi tiszteletéről - 5. A MÁRIA-TISZTELET KÜLÖNLEGES GYAKORLATAI

• 
• 

      

[5. A Mária-tisztelet különleges gyakorlatai]

Külső gyakorlatok

226. Jóllehet ennek az ájtatosságnak a lényege a bensőben van, mégis több külső gyakorlata van, amelyeket nem kell elhanyagolni: Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.  Akár azért, mert a jól végzett külső gyakorlatok segítik a belsőket, akár azért, mert emlékeztetik az érzékei által vezetett embert arra, hogy mit tett, s mit kell tennie, akár pedig azért, mert alkalmasak felebarátunk épülésére, aki látja ezeket, ami nem mondható el a pusztán csak belső gyakorlatokról. Ezért tehát egyetlen világi ember, se bíráló ne avatkozzék bele azt állítva, hogy az igazi ájtatosság a szívünkben van, hogy minden külsőségest kerülnünk kell, mert abban hívság lehet, hogy el kell rejteni ájtatosságunkat stb. Én Tanítómmal ezt válaszolom nekik: Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat. Természetesen, ahogyan Szent Gergely is mondja, nem szabad tetteinket azért véghezvinni és külső ájtatosságainkat azért végezni, hogy tetsszünk az embereknek, és dicséretet kapjunk tőlük, ez hiúság lenne. Olykor mások előtt tesszük, azzal a szándékkal, hogy tetsszünk Istennek, és ezáltal dicsőítsük Őt, mit sem törődve mások megvetésével vagy dicséretével.

Csak néhány külső gyakorlatot fogok röviden felvázolni, amelyeket nem azért hívok külső gyakorlatoknak, mert a benső nélkül lehetne végezni őket, hanem azért, mert valamelyest külsők a tisztán belső gyakorlatokhoz képest. 

[Önátadás az előkészítő gyakorlatok után]

227. Első gyakorlat. Akik magukévá szeretnék tenni ezt a különleges ájtatosságot – amelyet a társaság még nem vett fel, bár ajánlatos lenne –, legalább tizenkét napot arra használjanak, hogy kiüresítsék magukat a Krisztus szellemével ellenkező világ szellemétől, mint már mondtam ennek a Jézus Krisztus országára való felkészülésnek az első részében. Ezután három hetet arra használjanak, hogy a Szent Szűz által megteljenek Jézus Krisztussal. Íme a sorrend, amihez tarthatják magukat:    

228. Az első héten minden imádságukban és ájtatos cselekedtükben önismeretért és tökéletes bűnbánatért imádkoznak, mindezt az alázatosság szellemében. E célból, ha akarják, elmélkedhetnek arról, amit lelkünk gonosz mélyéről mondtam, így ennek a hétnek az első hat napján nem másnak, mint csigának, hernyónak, varangyos békának, disznónak, kígyónak és bakkecskének tekintik magukat, vagy pedig Szent Bernát alábbi három mondását tartják szem előtt: „Gondold el, mi voltál, rothadt csíra; mi vagy most, sáredény; mi leszel, férgek tápláléka”. Ezekkel a szavakkal imádkozzanak Jézus Krisztushoz és a Szentlélekhez, hogy világosítsa meg őket: Uram, hogy lássak! vagy: Ismerjem meg magamat! vagy: Jöjj el, Szentlélek! Minden nap mondják el a litániákat a Szentlélekhez az azokat követő imádsággal, ahogyan az írás első részében feltüntettük. Folyamodjanak a Szent Szűzhöz, és kérjék ezt a nagy kegyelmet, az önmegismerés kegyelmét, amely az összes többinek alapja kell legyen. E célból mondják el naponta az Üdvözlégy, tenger Csillagát és ennek litániáit.  

229. A második héten imádságaikban és napi cselekedeteikben igyekeznek megismerni a Szentséges Szüzet. Ezért a megismerésért a Szentlélekhez imádkoznak. Olvashatják és elmélkedhetnek arról, amit ezzel kapcsolatban mondtunk. Mint az első héten a Szentlélekhez szóló litániákat és az Üdvözlégy, tenger Csillagát imádkozzák, ezenfelül mindennap egy rózsafüzért, vagy legalább a kis rózsafüzért mondják el ezzel a szándékkal.

230. A harmadik hetet Jézus Krisztus megismerésére használják. Olvashatnak és elmélkedhetnek arról, amit mondtunk, elmondhatják Szent Ágoston imáját, amelyet ennek a második résznek az elején adtunk meg. Ezzel a szenttel naponta százszor meg százszor elmondhatják, elismételhetik: Hadd ismerjelek meg Téged! vagy: Uram, hogy lássak! Az előző hetekhez hasonlóan elmondják a litániákat a Szentlélekhez és az Üdvözlégy, tenger Csillagát, amihez még minden nap elmondják a litániákat Jézushoz is.

231. Ennek a három hétnek a végén meggyónnak és megáldoznak azzal a szándékkal, hogy a szeretet rabszolgáiként Mária keze által átadják magukat Jézus Krisztusnak. Az áldozás után, amit a lentebb leírt módon igyekeznek végezni, elmondják felajánló imádságukat, amelyet szintén lentebb találnak meg. Ha ez a szövegminta nincs kinyomtatva, másolják le vagy másoltassák le, és írják alá azon a napon, amikor elvégezték felajánlásukat. 

232. Ajánlatos, ha ezen a napon valamilyen járandóságot fizetnek Jézus Krisztusnak és Szent Anyjának, akár keresztségi fogadalmaik iránti egykori hűtlenségük levezeklésére, akár azért, hogy ezzel tegyenek tanúbizonyságot Jézus és Mária hatalmától való függésükről. Ez a járandóság tehát ki-ki ájtatosságának és képességének megfelelő lesz, akárcsak a böjt, az önmegtagadás, alamizsna vagy gyertya. Ha ajándékul nem is hoznának mást, csak jó szívvel egy gombostűt, ez elég lenne Jézusnak, aki csak a jó szándékot nézi.  

233. Legalább évente, ugyanazon a napon megújítják ugyanazt a felajánlást, miközben három hétig ugyanazokat a gyakorlatokat végzik.

Sőt, mindazt, amit tettek, havonta és naponta megújíthatják ezzel a néhány szóval: Tied vagyok egészen, és mindaz, ami az enyém, a tied, szeretett Jézusom, Mária, a te legszentebb Édesanyád által.

[A kis Szűz Mária-rózsafüzér elimádkozása]

234. Második gyakorlat. Életük minden napján, mégis minden feszélyezettség nélkül elimádkozzák a kis Szűz-Mária rózsafüzért, mely három Miatyánkból és a Szentséges Szűz tizenkét kiváltságának és nagyságának tiszteletére tizenkét Üdvözlégyből áll. Ez az a gyakorlat nagyon régi, alapja a Szentírásban található. Szent János egy asszonyt látott, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona, s ez az asszony a tolmácsolók szerint a Szent Szűz.

235. Több módja van, hogy szépen imádkozzuk ezt a kis rózsafüzért, és túl hosszas lenne itt kifejteni ezeket. Maga a Szentlélek tanítja meg azoknak, akik a leghűségesebbek ehhez az ájtatossághoz. Mégis, íme a legegyszerűbb módja. Először mondd ezt: Szentséges Szűz, kegyeskedj meghallgatni magasztalásomat, és adj erőt ellenségeiddel szemben! Majd imádkozd el a Hiszekegyet, azután háromszor egymás után egy Miatyánkot, négy Üdvözlégy Máriát és egy Dicsőséget az Atyának. Befejezésül ezt mondjuk: Oltalmad alá…   

 [Vaslánc viselése]

236. Harmadik gyakorlat. Igen dicséretes, becsülendő és hasznos dolog azokra nézve, akik ily módon Máriában Jézus rabszolgájává válnak, ha szeretetük rabságának jeleként vasláncot viselnek, amely a lentebb feltüntetett külön áldással van megáldva.

Igaz, ezek a külső jelek nem fontosak, az ember jól megvan nélkülük, még ha magáévá is tette ezt az ájtatosságot. Mégis, nem állhatom meg, hogy ne dicsérjem meg nagyon azokat, akik lerázták magukról az ördögi rabság szégyenteljes láncait, melyekkel az eredendő bűn és talán személyes bűneik bilincselték meg őket, akik önként lettek Jézus Krisztus rabjai, és Szent Pállal büszkén vallják, hogy Jézus Krisztusért vannak láncra verve, mely bár vasból van és fénye nincs, ezerszer dicsőbb és értékesebb, mint a császárok arany nyakékei.

237. Míg egykor semmi sem volt szégyenletesebb a keresztnél, mostanság a kereszténységben nincs dicsőbb ennél a fadarabnál. Ugyanezt mondhatjuk el a rabláncokról is. A régiek között nem volt gyalázatosabb nála, s ma sincs másképp a pogányok között. A keresztények között viszont nincs dicsőbb Jézus láncainál, mert felszabadítanak és megóvnak minket a szégyenteljes bűnös kapcsolatoktól és az ördögtől. Szabadságot hoznak, Jézushoz és Máriához kötnek bennünket, éspedig nem kényszerrel és erőszakkal, mint valami rabokat, hanem kedvességgel és szeretettel, mint a gyerekeket. A szeretet kötelékeivel vonzottam őket – mondja Isten egy próféta ajkával –, melyek következésképp erősek, mint a halál, és valamiképpen még erősebbek azoknál, akik halálukig hűen viselik ezeket a dicső jelvényeket. Mert bár a halál megsemmisíti testüket, rothadt anyaggá változtatva azt, nem semmisíti meg rabságuk kötelékeit, melyek vasból lévén nem romlanak könnyen, s talán a feltámadás napján, az utolsó ítélet napján ezek a láncok, amelyek még összekötik csontjaikat, dicsőségük részévé lesznek, a világosság és a dicsőség láncaivá válnak. Boldogok tehát, ezerszer is boldogok Jézus kiváló rabszolgái Máriában, akik láncaikat sírjukig hordják!    

238. Ezeket a láncokat az alábbiak miatt viseljük:

     Először is, hogy emlékeztessék a keresztényt keresztségi fogadalmaira és kötelességeire, tökéletes megújításukra, melyet ezzel az ájtatossággal tesz, és arra a szigorú kötelességére, hogy hű maradjon hozzájuk. Mivel az embert gyakran inkább érzékei vezetik, mint tiszta hite, könnyen megfeledkezik Isten iránti kötelességeiről, ha valamely külső tárgy nem emlékezteti rá. Ezért ezek a láncok csodálatos szolgálatot tesznek a kereszténynek emlékeztetve őt a bűn és az ördög rabláncaira, melyektől a szent keresztség megszabadította, továbbá Jézus Krisztustól való függésére, amit a szent keresztségben fogadott, és amit fogadalmai megújításával megerősített. Annak, hogy oly kevés keresztény gondol keresztségi fogadalmaira, és a pogányok módjára oly szabadosan él, mintha semmit sem ígért volna Istennek, egyik oka az, hogy nem viselnek semmilyen külső jelvényt, amely ezekre emlékeztetné őket.

239. Másodszor, hogy megmutassuk, nem szégyenkezünk a Jézus Krisztusnak való rabszolgaság és szolgálat miatt, és megtagadjuk a világnak, a bűnnek és az ördögnek való végzetes rabszolgaságot.

Harmadszor, hogy óvakodjunk, megvédjük magunkat a bűn és az ördög láncaitól. Mert vagy a romlottság kötelékeit, vagy pedig a szeretet és az üdvösség kötelékeit kell viselnünk.

240. Ó, kedves testvérem, törjük össze a bűn és a bűnösök, a világ és a világiak, az ördög és cimborái rabláncait, és dobjuk messzire végzetes igájukat: Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat! Tedd a lábad – hogy a Szentlélek szavaival éljek – Jézus dicső bilincsébe, a nyakadat meg láncába: A bölcsesség bilincsét rakd a lábadra, a nyakadat meg hajtsd az igájába. Hajtsuk le vállunkat, és hordjuk a Bölcsességet, ami Jézus Krisztus, és nem fáradunk bele láncai hordásába: Hajtsd alá a vállad, s hordozzad a terhét, a gyeplőit ne und meg sohasem. Megfigyelheted, hogy a Szentlélek, mielőtt kimondaná ezeket a szavakat, felkészíti rá a lelket, hogy ne vesse el fontos tanácsát: Figyelj, fiam, s vedd át gondolataimat, ne vesd meg, amit tanácsolok neked.

241. Ezért, kedves testvérem, biztosan örömmel veszed, ha a Szentlélekkel egyesülve ugyanezt a tanácsot adom neked: Bilincsei az üdvösség kötelékei. Ahogyan Jézus Krisztus a kereszten akarva-akaratlan mindent magához vonz, úgy fogja bűneik lánca által magához vonzani az elvetetteket, hogy mint rabokat és ördögöket örök haragjához és bosszúálló igazságához bilincselje, míg a kiválasztottakat, különösen az utolsó időkben, a szeretet kötelékeivel vonzza magához: Mindenkit magamhoz vonzok. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel.

242. Jézus Krisztus szerető rabszolgái vagy foglyai viselhetik láncaikat a nyakukban, a karjukon, derekuk körül, vagy a lábukon. Caraffa Vince atya, a Jézus Társaságának hetedik generálisa, aki 1643-ban szentség hírében hunyt el, szolgasága jeléül vaskarikát hordott a lábán, és azt mondta, hogy nagyon sajnálja, hogy nem vonszolhatja őket nyilvánosan is. A Jézusról nevezett Ágnes anya, akiről már beszéltünk, dereka körül viselt vasláncot. Mások a nyakukon hordták vezeklésül a világban viselt gyöngy nyakláncokért, megint mások pedig a karjukon, hogy kezük munkája során emlékeztessék magukat arra, hogy Jézus Krisztus rabszolgái.     

 [Különös ájtatosság a Megtestesülés titka iránt.]

243. Negyedik gyakorlat. Jézus és Mária rabszolgái különös ájtatossággal viseltetnek a március 25-én ünnepelt Ige Megtestesülésének nagy titka iránt. Ez a titok ennek az ájtatosságnak a titka, mert a Szentlélek sugallta: 1. hogy tiszteljük és kövessük azt a kimondhatatlan függőséget, amellyel a Fiúisten akart függeni Máriától az Atyaisten dicsőségére és a mi üdvösségünkre. Ez a függőség különösen ebben a titokban mutatkozik meg, amelyben Jézus Krisztus fogoly és rabszolga az isteni Mária ölében, ahol mindenben Tőle függ; 2. hogy hálát adjunk Istennek azokért a mérhetetlen kegyelmekért, amelyekben Máriát részesítette, és kiváltképpen azért, hogy Őt választotta méltó Anyjául, s ez a választás ebben a titokban esett meg. Ez a két fő célja krisztusi rabszolgaságunknak Máriában.

244. Jegyezd meg, kérlek, hogy én rendszerint ezt mondom: Jézus szolgája Máriában, szolgaság Jézusnak Máriában. Valójában azt is lehetne mondani, ahogyan többen is megtették: Mária szolgája, szolgaság a Szent Szűznek. Úgy vélem azonban, hogy jobb magunkat Jézus szolgájának nevezni Máriában, ahogyan azt a témával kapcsolatban egy egyházi embernek tanácsolta a ritka bölcsességéről és nagy jámborságáról ismert Tronson úr, a Saint-Sulpice-i Szeminárium főelöljárója. Ennek okai a következők:  

245. 1° Büszke század a miénk, melyben számos felfuvalkodott tudós, erős, kritikus szellem él, akik mindig találnak kivetnivalót a legmegalapozottabb és legértékesebb ájtatossági gyakorlatokban. Hogy ne szolgáltassunk nekik alkalmat szükségtelen kritikákra, jobb ezt mondani – szolgaság Jézus Krisztusnak Máriában, és jobb magunkat Jézus Krisztus szolgáinak, mintsem Mária szolgáinak nevezni. Ez esetben ezt az ájtatosságot inkább a végső célja alapján nevezzük el, ami Jézus Krisztus, mintsem az útról és az eszközről, melyek által a célhoz érünk, azaz Máriáról, jóllehet valójában aggodalom nélkül használhatjuk egyik vagy másik elnevezést, ahogyan azt magam is teszem. Például, ha valaki Orléans-ból Tours-ba megy Amboise-on keresztül, jogosan mondhatja, hogy Amboise-ba megy, és azt is, hogy Tours-ba megy, hogy Amboise-ba tartó, de azt is, hogy Tours-ba tartó utazó. Annyi különbség azonban mégis van, hogy Amboise csak a Tours-ba vezető egyenes út, míg utazásának végső célja és végállomása kizárólag Tours.    

246. 2° Mivel a fő titok, melyet ebben az ájtatosságban tisztelünk és magasztalunk a Megtestesülés titka, amelyben Jézus Krisztust kizárólag Máriában láthatjuk, az ő ölében megtestesülve, helyénvaló azt mondani, hogy: rabszolgaság Jézusnak Máriában. Jézusnak, aki Máriában lakozik és uralkodik, mint azt oly sok kiváló ember szép imádsága is kifejezi: Ó, Jézus, ki Máriában élsz, jöjj el és élj bennünk szentséged szellemével! stb. 

247. 3° Ez a kifejezés jobban rámutat a Jézus és Mária közötti szoros egységre. Oly bensőségesen egyesültek, hogy egyikük egészen a másikban van: Jézus egészen Máriában, és Mária egészen Jézusban; vagy inkább: Mária nincs többé, csak Jézus őbenne, olyannyira, hogy könnyebb lenne elválasztani a világosságot a naptól, mint Máriát Jézustól. Ezért nevezhetjük Urunkat Mária Jézusának, a Szent Szüzet pedig Jézus Máriájának.   

248. Mivel időm nem engedi, hogy a Máriában élő és uralkodó Jézus titkának vagy az Ige megtestesülésének kiválóságát és nagyságát hosszabban elmagyarázzam, arra szorítkozom, hogy néhány szóval elmondjam, hogy ez Jézus Krisztusnak első, legrejtettebb, legfenségesebb és legkevésbé ismert titka. Jézus ebben a titokban jelölt meg minden kiválasztottat, Máriával egyetértésben, az ő ölében, melyet ezért a szentek az isteni titkok termének neveztek el. Ebben a titokban teljesítette életének minden további titkát azáltal, hogy elfogadta, teljesíti őket. Mikor Jézus e világba jött, így szólt: Megyek, hogy teljesítsem akaratodat. Következésképpen ez a titok csírájában tartalmazza az összes többi titkot, magában foglalja a többihez szükséges akaratot és kegyelmet. Végül ez a titok Isten irgalmasságának, nagylelkűségének és dicsőségének trónusa. Irántunk való irgalmasságának trónusa, mert nem közeledhetünk Jézushoz másként, mint Mária által, nem láthatjuk Jézust, nem beszélhetünk Vele, mint Mária közbenjárására. Jézus, aki mindig meghallgatja szeretett Anyját, a szegény bűnösöknek erről a trónról is mindig kegyelmet és irgalmat ad: Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához. Ez nagylelkűségének trónja Máriával szemben, mert amíg ez az új Ádám ebben az igazi földi paradicsomban tartózkodott, titkon annyi csodát művelt, hogy sem az angyalok, sem az emberek fel nem fogják azokat. Ezért nevezik Máriát a szentek Isten fenségességének, mintha Isten csak Máriában lenne fenséges: Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Atyja dicsőségének trónusa ez, mert Jézus Krisztus Máriában engesztelte ki tökéletesen az emberekre haragvó Atyját; benne állította helyre a dicsőséget, melyet a bűn elragadott tőle. Akaratának és önmagának áldozata által pedig, melyet Máriában mutatott be, több dicsőséget adott Atyjának, mint a Régi Törvény összes áldozata valaha is adott. Végül Atyjának végtelen dicsőséget adott, amilyet embertől még nem kapott soha.

[Az Üdvözlégy Mária és a rózsafüzér iránti nagy áhítat]

249. Ötödik gyakorlat. Mária szolgái nagy áhítattal imádkozzák az Üdvözlégy Máriát, vagyis az Angyali üdvözletet, melynek értékét, érdemét, kiválóságát és szükségességét még a felvilágosultabb keresztények közül is csak kevesen ismerik. A Szentséges Szűznek többször meg kellett jelennie nagy és igen felvilágosult szenteknek, hogy megmutassa ennek az imádságnak az érdemét, mint például Szent Domonkosnak, Kapisztrán Szent Jánosnak, Boldog Alanus de Rupe-nak. Ők egész könyveket írtak ennek az imádságnak a csodáiról és hatékonyságáról a lelkek megtérítésében. Fennen hirdették, hogy mivel a világ üdvössége az Üdvözlégy Máriával kezdődött, ezért az egyes ember üdvössége is ehhez az imához kapcsolódik. Éppen ez által az imádság által hozta meg a száraz, terméketlen föld az élet gyümölcsét, és éppen ennek az imádságnak – ha áhítattal végezzük – kell kicsíráztatnia lelkünkben Isten szavát, és megteremnie az élet gyümölcsét, Jézus Krisztust. Az Üdvözlégy Mária mennyei harmat, mely a földet, vagyis lelkünket öntözi, hogy az idejében gyümölcsöt teremjen. Az a lélek viszont, melyet ez az imádság, ez a mennyei harmat nem öntöz, nem hoz gyümölcsöt, hanem csak tövist és bojtorjánt terem, és majdnem átkozott.

250. Íme, amit a Szentséges Szűz feltárt Boldog Alanus de Rupe előtt, aki ezt „A rózsafüzér méltóságáról” című könyvében le is jegyezte, majd ahogyan azt később Carthagena írja: „Tudd meg, Fiam, és tudasd mindenkivel, hogy az örök kárhozat igen valószínű jele, ha valaki idegenkedik az Angyali üdvözlettől, lagymatagon vagy hanyagul viseltetik az imádság iránt, mely az egész világot helyreállította.” Mily vigasztaló és mily félelmetes szavak! Alig hinnénk, ha nem kezeskedne értük ez a szent ember, és előtte Szent Domonkos, utána pedig sok jelentős személyiség és több évszázados tapasztalat. Mert mindig megfigyelhető volt, hogy az elvetettség bélyegét magukon viselők, mint amilyenek az eretnekek, az istentelenek, a gőgösök és a világi emberek gyűlölik vagy megvetik az Üdvözlégy Máriát és a rózsafüzért. Az eretnekek tanulják és imádkozzák még a Miatyánkot, de az Üdvözlégy Máriát és a rózsafüzért nem, ezek az ő borzalmaik. Inkább kígyót hordanának maguknál, mint rózsafüzért. A gőgösök, még ha katolikusok is, mivel ugyanolyan hajlamúak, mint atyjuk, Lucifer, megvetik az Üdvözlégyet, vagy közömbösek iránta, a rózsafüzért pedig nőies áhítatnak tartják, mely csak a tudatlanoknak és az olvasni nem tudóknak való. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik egyébként a kiválasztottság jeleit viselik magukon, szeretik, élvezik, és örömmel imádkozzák az Üdvözlégy Máriát. És minél inkább egyesültek Istennel, annál jobban szeretik ezt az imádságot. Ezeket mondta még a Szentséges Szűz Boldog Alanusnak a fent idézett szavak után.

251. Nem tudom, hogy van ez és miért, de mégis igaz. Nincs is jobb titkom, hogy megtudjam Istené-e valaki, mint az, hogy megvizsgálom, szereti-e az Üdvözlégy Máriát és a rózsafüzért imádkozni. Azt mondom: szereti, mert lehet, hogy valaki természetes vagy természetfölötti képtelenség folytán nem tudja elimádkozni, de mégis szereti, és másokat is erre buzdít.

252. Ó, ti választott lelkek, Jézus rabszolgái Máriában, tudjátok meg, hogy az Üdvözlégy Mária a legszebb imádság a Miatyánk után. Ez a legtökéletesebb hódolat, mellyel Máriának adózhatsz, mert ezt az üdvözletet küldte neki a Magasságbeli az Arkangyal által, hogy megnyerje szívét. Ez a titokzatos bájjal teli köszönés oly nagy hatással volt Mária szívére, hogy mélységes alázatossága ellenére beleegyezett az Ige megtestesülésébe. Ezzel a hódolattal ti is feltétlenül megnyeritek a szívét, ha azt méltóképpen mondjátok.

253. Ha az Üdvözlégy Máriát jól, azaz figyelmesen, áhítattal és szelíden imádkozzuk, akkor az, a szentek szerint, az ördög ellensége, akit megfutamításra kényszerít, és kalapács, mely összezúzza; a lélek megszentelődése, az angyalok vígsága, a kiválasztottak dala, az Újszövetség hálaéneke, Mária öröme és a legszentebb Szentháromság dicsőítése. Az Üdvözlégy Mária mennyei harmat, mely termékennyé teszi a lelket; szeretetteljes, szűzi csók, melyet Máriának adunk; piros rózsa, melyet neki ajándékozunk, drágagyöngy, melyet neki ajánlunk, ambróziával és isteni nektárral telt kehely, melyet neki nyújtunk át. Ezek a hasonlatok mind a szentektől származnak.

254. Kérve kérlek ezért benneteket, azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, ne elégedjetek meg a Szentséges Szűz kis füzérének elmondásával, hanem imádkozzátok el naponta a rózsafüzér egyharmadát, sőt a teljes rózsafüzért, ha van rá időtök. Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor hittetek nekem. És mivel Jézus és Mária áldását vetettétek, a mennyben örök áldást arattok: aki bőven vet, bőven arat.

[A Magnificat imádkozása.]

255. Hatodik gyakorlat. Hogy hálát adjanak Istennek a Szentséges Szűznek adott kegyelmekért, Mária szolgái, Boldog Marie d’Oignies és sok más szent példájára gyakran imádkozzák a Magnificatot. Ez az egyetlen imádság, az egyetlen mű, melyet a Szent Szűz állított össze, vagy inkább Jézus őbenne, mert Ő szólt Mária ajkaival. Ez a legnagyobb magasztaló áldozat, mely Istennek a kegyelem törvényében bemutattatott. Egyrészt a legalázatosabb és leghálateltebb, másrészt a legfenségesebb és a legmagasztosabb minden himnusz között. Oly nagy és oly rejtett titkokat tartalmaz, hogy még az angyalok sem ismerik valamennyit. Gerson, az igen jámbor és igen bölcs tudós, miután életének nagy részét a legnehezebb tárgyakról szóló tudományos és jámbor értekezések írására fordította, csak élete vége felé és remegve vállalkozott a Magnificat magyarázására, hogy azzal minden művét megkoronázza. Az erről írt in folio kötetében sok csodálatos dolgot mond a gyönyörű, isteni hálaénekről. Többek között azt mondja, hogy a Szentséges Szűz maga is gyakran imádkozta, különösen hálaadásképpen a szentáldozás után. A tudós Benzonius ezt a Magnificatot magyarázva több olyan csodáról tesz említést, mely ennek az imádságnak az erejéből történt, és azt állítja, hogy az ördögök rettegve menekülnek, mikor a Magnificat ezen szavait hallják: Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívükben a gőgösöket.    

[A világ megvetése.]

256. Hetedik gyakorlat. Mária hűséges szolgáinak megvetniük, gyűlölniük és kerülniük kell a romlott világot, és e célból az első részben feltüntetett, a világ megvetését célzó gyakorlatokat végzik.

Különleges belső gyakorlatok azoknak, akik tökéletessé szeretnének válni

257. Az imént megadott külső gyakorlatokon kívül, amelyeket hanyagságból vagy megvetésből nem kell kihagyni, amennyire azt az ember helyzete és körülményei megengedik, itt vannak az igen megszentelő belső gyakorlatok azok számára, akiket a Szentlélek a tökéletesség magas fokára hív.

Négy szóban ez nem más, mint hogy minden tettünket MÁRIA ÁLTAL, MÁRIÁVAL, MÁRIÁBAN és MÁRIÁÉRT vigyük véghez azért, hogy tökéletesebben tehessük ezt Jézus Krisztus által, Jézus Krisztussal, Jézusban és Jézusért.

[Mindent Mária által cselekedjünk.]

258. 1° Cselekedeteinket Mária által kell végeznünk, vagyis mindenben engedelmeskednünk kell neki, és mindenben az Ő szellemétől, azaz Isten Szentlelkétől kell vezettetnünk. Akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai. Akiket Mária lelke vezérel, azok Mária gyermekei, és következésképpen Isten gyermekei, mint már mondottuk. Ezért a Szentséges Szűz annyi tisztelője közül csak azok az Ő igazi, hűséges tisztelői, akiket az Ő szelleme vezérel. Említettem, hogy Mária szelleme Isten szelleme, mert Máriát sohasem a saját szelleme, hanem mindig Isten szelleme vezérelte, amely olyannyira eluralkodott benne, hogy saját szellemévé vált. Ezért mondja Szent Ambrus: Mária lelke legyen mindenkiben, hogy dicsőítse az Urat; Mária szelleme legyen mindenkiben, hogy örvendezzék Istenben. Boldog a lélek, amikor egészen birtokába keríti és vezeti Mária lelke – mint a szent hírében elhunyt Rodriguez nevű jezsuita szerzetest –, mert ez a lélek szelíd és erős, buzgó és bölcs, alázatos és bátor, tiszta és termékeny.

259. Ahhoz, hogy lelkünket Mária lelke vezesse: 1° le kell mondanunk saját szellemünkről, saját világosságunkról és akaratunkról mielőtt bármihez fognánk, például imádkozás előtt, mielőtt szentmisét mondanánk vagy hallgatnánk, szentáldozás előtt stb., mert saját lelkünk sötétsége, saját akaratunk és cselekedeteink gonoszsága, még ha jónak tűnik is, ha követjük őket, akadályt gördíthetnek Mária szent lelke elé. 2° Hagyatkozzunk Mária lelkére, hogy akarata szerint irányítson és vezessen bennünket. Bízzuk magunkat szűzi kezére, mint szerszámot a munkás kezére, mint lantot egy jó zenész kezére. Úgy kell benne elvesznünk, úgy kell magunkat átadnunk, mint a tengerbe dobott kőnek. Ezt egyszerűen, egy pillanat alatt megtehetjük, a lélek egyetlen pillantásával, az akarat apró elhatározásával, vagy pedig szóval, ezt mondva például: Lemondok magamról és átadom magamat neked, drága Anyám. Ha ennél az egyesülésnél nem is érzünk semmilyen édességet, mégis valóságos egyesülés az, éppen úgy, mint ahogyan valóságosan az ördögé lenne az, aki – Isten őrizz – ugyanilyen őszintén mondaná: Átadom magamat az ördögnek, még akkor is, ha e szavakra nem tapasztalna magában érezhető változást. 3° Cselekedeteink közben és után időről időre meg kell újítanunk átadásunkat és egyesülésünket. Minél gyakrabban tesszük ezt, annál előbb szentelődünk meg, és annál gyorsabban érjük el a Jézus Krisztussal való egyesülést, mely szükségképpen követi a Máriával való egyesülésünket, ugyanis Mária lelke Jézus lelke.  

[Mindent Máriával cselekedjünk.]

260. 2° Minden cselekedetünket Máriával kell végeznünk, vagyis minden cselekedetünkben úgy tekintsük Máriára, mint azoknak az erényeknek és annak a tökéletességnek a megvalósult példaképére, amelyeket a Szentlélek egyszerű teremtményben létrehozhatott, hogy gyenge erőinkhez mérten követhessük Őt. Tehát minden cselekedetünknél fontolóra kell vennünk, hogyan végezte azt Mária, vagy helyünkben hogyan végezné. Ezért meg kell vizsgálnunk, elmélkednünk kell nagy erényeiről, melyeket földi életében gyakorolt, különösképpen pedig: 1. élő hitéről, mellyel habozás nélkül hitt az angyal szavának, és hitt hűségesen és állhatatosan egészen a kereszt tövéig a Kálvárián; 2. mélységes alázatosságáról, mely mögé elrejtőzött, hallgatott, mindennek alávetette magát és mindig az utolsó helyet választotta; 3. egészen isteni tisztaságáról, melyhez hasonló sohasem volt és sohasem lesz az ég alatt, és végül az összes többi erényéről is.

Másodszor mondom, emlékezzünk arra, hogy Mária Isten nagy és egyetlen öntőformája, mely képes kialakítani Isten élő képmásait, kis költséggel és rövid idő alatt. A lélek, mely ezt a formát megtalálja, és abban elmerül, hamarosan Jézus Krisztusba alakul át, akinek ez a forma hű képmása.  

[Mindent Máriában cselekedjünk.]

261. 3° Minden cselekedetünket Máriában kell végeznünk.

Hogy jól megértsük ezt a gyakorlatot, tudnunk kell:

1° hogy a Szentséges Szűz az új Ádám igazi földi paradicsoma, melynek a régi földi paradicsom csupán előképe volt. Ebben a földi paradicsomban tehát kimondhatatlan gazdagságok, szépségek, ritkaságok és élvezetek találhatók, melyeket az új Ádám, Jézus Krisztus hagyott hátra. Ebben a paradicsomban lelte gyönyörűségét kilenc hónapon keresztül, itt vitte véghez csodatetteit, itt árasztotta szét isteni fenséggel minden gazdagságát. Ez a szentséges hely csupán szűzi és sértetlen föld, amelyből az új Ádám az itt lakó Szentlélek erejénél fogva minden folt és szeplő nélkül teremtetett és tápláltatott. Ebben a földi paradicsomban valóban megtalálható az élet fája, mely az élet gyümölcsét, Jézus Krisztust termette, és a jó és gonosz tudásának fája, mely a világnak a világosságot adta. Ezen az isteni helyen Isten keze által ültetett és isteni kenetével öntözött fák vannak, melyek isteni ízű gyümölcsöket termettek és teremnek ma is. Gyönyörű és sokféle erényvirággal tarkított ágyásokat láthatunk, melyek illata még az angyalokat is áthatja. Itt vannak még a remény zöld mezői, az erősség bevehetetlen várai, a bizalom elbűvölő hajlékai stb. Egyedül a Szentlélek értetheti meg velünk az ezen anyagi dolgok képe mögött rejlő igazságot. Ezen a helyen az érintetlen tisztaság levegője fúj; itt van a szent Emberség éjszakát nem ismerő fényes napja; az istenség árnyéknélküli fényes napja; a szeretet szüntelenül izzó tüze, melyben a beledobott vas felhevül és arannyá válik; itt van az alázatosság folyója is, mely a földből fakad és négy ágra szakadva az egész varázsos helyet öntözi: ez a négy sarkalatos erény.                         

262. 2° A Szentlélek a szentatyák ajkával a Szentséges Szüzet még ekként is nevezi: 1. keleti kapunak, melyen a főpap, Jézus Krisztus ki- és bejár a világba. Rajta keresztül lépett először e világba, és másodszor is rajta keresztül jön el; 2. az Istenség szentélyének, a legszentebb Szentháromság nyugvóhelyének, Isten trónusának, Isten városának, Isten oltárának, Isten templomának, Isten világának. Ezek a különféle jelzők és dicséretek nagyon igazak, tekintettel a különböző csodákra és kegyelmekre, melyeket a Magasságbeli Máriában művelt. Ó, mily gazdagság! Ó, mily dicsőség! Ó, mily gyönyörűség! Ó, mily boldogság belépést nyerni és otthonra találni Máriában, akiben a Magasságbeli legnagyobb dicsőségének trónusát felállította! 

263. De mily nehéz nekünk, bűnösöknek engedélyt, képességet és világosságot nyernünk, hogy egy ily fenséges és ily szent helyre beléphessünk, melyet nem kerub őriz, mint a régi földi paradicsomot, hanem maga a Szentlélek, aki korlátlan urává lett, és így beszélt róla: Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. Mária el van zárva, Mária le van pecsételve. Ádám és Éva nyomorult gyermekei, akiket kiűztek a földi paradicsomból, ebbe a paradicsomba csak a Szentlélek különös kegyelme által léphetnek, melyet ki kell érdemelniük.  

264. Miután hűségünkkel megnyertük ezt a kiváló kegyelmet, tartózkodjunk örömmel Mária szépséges bensőjében, pihenjünk meg benne békében, támaszkodjunk rá bizalommal, rejtőzzünk el benne biztonságosan, és merüljünk el benne fenntartás nélkül, hogy szűzi ölében: 1. lelkünket kegyelmének és anyai irgalmának tejével táplálja; 2. minden zavartól, félelemtől és aggálytól megszabadítsa; 3. lelkünk biztonságban legyen minden ellenségével, az ördöggel, a világgal és a bűnnel szemben, melyek oda soha nem léphettek be. Ezért mondja Mária: Akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek, azaz: akik lelkileg a Szent Szűzben laknak, nem fognak nagyobb bűnt elkövetni; 4. a lélek Jézus Krisztusban és Jézus Krisztus a lélekben kialakuljon, mert Mária öle, mint az egyházatyák mondják, az isteni titkok terme, ahol Jézus Krisztus és minden kiválasztott kialakult: Ember és ember született benne.

[Mindent Máriáért cselekedjünk.]

265. 4° Végül, minden cselekedetünket Máriáért kell végeznünk. Mivel teljesen az ő szolgálatába állítottuk magunkat, úgy helyes, hogy cselédjeként, szolgájaként vagy rabszolgájaként mindent érte tegyünk. Nem azért, mert őt tekintjük szolgálatunk végső céljának, ez egyedül Jézus Krisztus, hanem mert Ő a közelebbi célunk, a titokzatos hely, a könnyű eszköz, hogy Jézushoz jussunk. Ezért, mint jó szolgák és rabszolgák, nem maradhatunk tétlenek, hanem oltalmára támaszkodva nagy dolgokra kell vállalkoznunk, és véghez kell vinnünk azokat fenséges Úrnőnkért. Meg kell védenünk kiváltságait, ha azokat el akarják tőle vitatni, védenünk kell dicsőségét, ha megtámadják, és ha lehet, az egész világot az ő szolgálatára és erre az igaz és értékes ájtatosságra kell buzdítanunk. Beszélnünk és erélyesen kell fellépnünk azokkal szemben, akik tiszteletével visszaélnek, hogy Fiát megbántsák, és ugyanakkor meg kell szilárdítanunk ezt az igazi tiszteletet. Jutalmul kis szolgálatainkért nem szabad tőle mást várnunk, mint azt a megtiszteltetést, hogy ily szeretetreméltó Úrnőhöz tartozhatunk, és a boldogságot, hogy általa Fiával, Jézussal felbonthatatlan kapcsolatban egyesülhetünk időben és örökkévalóságban.

Dicsőség Jézusnak Máriában!

Dicsőség Máriának Jézusban!

Dicsőség magának Istennek!