Értekezés a Szent Szűz igazi tiszteletéről - 1. HAMIS MÁRIA-TISZTELŐK ÉS HAMIS MÁRIA-TISZTELETEK

• 
• 

[1. «HAMIS MÁRIA-TISZTELŐK ÉS HAMIS MÁRIA-TISZTELETEK»]

92. A hamis Mária-tisztelőknek és hamis Mária-tiszteleteknek hét fajtáját különböztetem meg. Ezek: 1. a kritikus tisztelők; 2. az aggályoskodó tisztelők; 3. a külsőséges tisztelők; 4. az elbizakodott tisztelők; 5. az állhatatlan tisztelők; 6. a képmutató tisztelők és 7. az önző tisztelők.     

[1° «A kritikus tisztelők»]

93. A kritikus tisztelők rendszerint gőgös bölcsek, erős és beképzelt szellemek, akiknek a lelkében van némi tisztelet a Szent Szűz iránt, de bírálat alá veszik szinte valamennyi áhítatgyakorlatot, amelyeket a közönséges emberek egyszerűen és jámborul végeznek ennek a jó Anyának a tiszteletére, mert ezek a gyakorlatok nincsenek kedvükre. Kétségbe vonják mindazokat a Szent Szűz irgalmasságáról és hatalmáról tanúskodó csodákat és történeteket, amelyeket szavahihető szerzők közölnek vagy a szerzetesrendek évkönyveiből származnak. Kellemetlen azt látniuk amint az egyszerű és alázatos emberek térdepelve imádkoznak Istenhez a Szent Szűz oltára vagy képe előtt, olykor egy utcasarkon is. Sőt, bálványimádással vádolják őket, mintha egy fát vagy egy követ imádnának. Azt mondják, hogy ők egyáltalán nem szeretik ezeket a külső ájtatosságokat, és nem olyan buták, hogy hinnének azokban a mesékben, amelyeket a Szent Szűzről terjesztenek. Ha valaki megemlíti nekik azokat a csodálatos dicséreteket, amelyekkel a szentatyák a Szent Szüzet illetik, vagy azt válaszolják, hogy a szentatyák szónoki túlzásokba esnek, vagy pedig rosszul értelmezik szavaikat.
Nagyon kell félnünk ezektől a hamis tisztelőktől és világi gőgösöktől, mert mérhetetlen kárt okoznak a Szent Szűz iránti tiszteletben, és mert hatékony módon távolítják el az embereket ettől az ájtatosságtól, mindezt azzal az ürüggyel, hogy az ájtatossággal való visszaéléseket kiküszöböljék.

[2° «Az aggályoskodó tisztelők»]

94. Az aggályoskodó tisztelők azok, akik attól félnek, hogy megszégyenítik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, hogy felmagasztalva az egyiket, lealacsonyítják a másikat. Nem tudják elviselni, hogy a Szent Szüzet azokban a méltó dicséretekben részesítsék, amelyekben a szentatyák részesítették. Nehezen viselik el, hogy Mária oltára előtt több ember térdepel, mint az Oltáriszentség előtt. Mintha ez a két tisztelet ellenkezne egymással, és mintha azok, akik a Szent Szűzhöz imádkoznak, általa nem imádkoznának Jézus Krisztushoz is. Nem akarják, hogy oly gyakran beszéljenek Szűz Máriáról, és oly gyakran forduljanak Hozzá.
Íme néhány a szokásos mondataikból: Mire jó az a sok rózsafüzér, egyesület és külső ájtatosság a Szentséges Szűz tiszteletére? Ebben sok tudatlanság rejlik. Ez az jelenti, hogy vallásunkból gúnyt űznek. Beszéljetek inkább Jézus Krisztus tisztelőiről (gyakran említik Jézust anélkül, hogy kalapjukat levennék, ezt csak mellesleg mondom): Jézus Krisztushoz kell folyamodnunk, Ő az egyetlen közbenjárónk; Jézus Krisztust kell prédikálnunk, ez az igazi ájtatosság!  
Bizonyos értelemben igaz, amit mondanak, de mivel ezeket a mondatokat a Szent Szűz igazi tiszteletére vonatkoztatják, hogy azt megakadályozzák, ezért nagyon-nagyon veszedelmes és ravasz ördögi kelepce, az állítólagos nagyobb jó ürügyén. Mert soha jobban nem tiszteljük Jézus Krisztust, mint amikor a Szentséges Szüzet tiszteljük, mert Őt csak azért tiszteljük, hogy tökéletesebben tiszteljük Jézust, mert Hozzá úgy fordulunk, mint arra az útra, mely célunkhoz – Jézushoz vezet.

95. Az Anyaszentegyház a Szentlélekkel először Szűz Máriát áldja, másodsorban Jézus Krisztust: Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a méhed gyümölcse, Jézus! Nem mintha a Szent Szűz több lenne Jézus Krisztusnál vagy Vele egyenlő, mert ezt állítani tűrhetetlen eretnekség lenne, hanem mert ahhoz, hogy tökéletesebben áldjuk Jézus Krisztust, először Máriát kell áldanunk. Mondjuk tehát Mária minden igaz tisztelőjével együtt ezekkel a hamis, aggályoskodó tisztelőkkel szemben: Ó, Mária, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a méhed gyümölcse, Jézus!

[3° «A külsőséges tisztelők»]

96. A külsőséges tisztelők azok, akiknek egész Szent Szűz iránti tisztelete külső gyakorlatokból áll, akiknek csak a Mária-tisztelet külsőségei tetszenek, mert nincs belső szellemük. Gyorsan elmondanak egy sor rózsafüzért, figyelmetlenül hallgatják a sok szentmisét, áhítat nélkül vesznek részt a körmeneteken, mindenféle egyesületbe belépnek, de nem javítanak életükön, nem állnak ellen szenvedélyeiknek, és nem követik e Szentséges Szüzet erényeiben. Az ájtatosságnak csak az érezhető részét szeretik, de nem élvezik a lényegét. Ha gyakorlataikban érezhető kellemességet nem lelnek, azt hiszik, hogy semmit sem tesznek; összezavarodnak, mindent abbahagynak, vagy gyakorlataikat akkor végzik, amikor eszükbe jut. A világ  tele van efféle külsőséges tisztelőkkel, akiknél senki sem bírálja jobban az imádkozó embereket, akik a bensővel mint lényeggel foglalkoznak, anélkül hogy megvetnék a külső jámborságot, mely az igazi tisztelet velejárója.

[4° «Az elbizakodott tisztelők»]

97. Az elbizakodott tisztelők sodródó bűnösök, vagy a világ kedvelői, akik a keresztények és a Mária-tisztelők neve alatt gőgöt, fösvénységet, tisztátalanságot, iszákosságot, haragot, káromkodást, rágalmazást, igazságtalanságot stb. rejtegetnek. Békésen szenderegnek rossz szokásaikban, és egyáltalán nem törődnek javulásukkal, annak ürügyén, hogy Mária-tisztelők. Arra számítanak, hogy az Isten majd megbocsát nekik, hogy nem halnak meg gyónás nélkül és nem ítéltetnek kárhozatra, mert imádkozzák a rózsafüzért, szombaton böjtölnek, a Rózsafüzér-, a Skapuláré-társulat vagy más Mária-egyesület tagjai, a Szent Szűz ruháját vagy láncát hordják stb.
Ha valaki azt mondja nekik, hogy ájtatosságuk nem más, mint ördögi kelepce, veszedelmes elbizakodottság, mely képes őket tönkretenni, nem akarják elhinni. Azt mondják, hogy Isten jó és irgalmas. Nem azért teremtett minket, hogy kárhozatra jutasson; nincs olyan ember, aki ne vétkezne; ők nem halnak meg gyónás nélkül, elég ha a haláluk óráján szépen mondják: Vétkeztem. Ezen felül ők Mária-tisztelők, skapulárét is viselnek, minden nap hűen és alázatosan elmondanak hét Miatyánkot és hét Üdvözlégy Máriát a tiszteletére, sőt, olykor még a rózsafüzért és Szűz Mária zsolozsmáját is elimádkozzák, böjtölnek stb. Szavaik igazolására, s hogy magukat még jobban elvakítsák, néhány hallott vagy olvasott történetet hoznak fel, de hogy ezek igazak-e vagy hazugok, mit sem számít. Történeteik arról tanúskodnak, hogy egyesek, akik halálos bűnben, gyónás nélkül haltak meg, azért mert életükben elmondtak néhány imát vagy végeztek néhány áhítatgyakorlatot a Szent Szűz tiszteletére, feltámadtak, vagy hogy a lelkük csoda folytán a testükben maradt, amíg meg nem gyóntak, vagy hogy a Szent Szűz irgalma által haláluk óráján Istentől bűnbánatot és bűneik bocsánatát nyerték, ami által megmenekültek, ezért ők is ebben reménykednek.

98. A keresztényi életben semmi sem elítélendőbb ennél az ördögi elbizakodottságnál. Mondhatjuk-e azt, hogy igazán szeretjük és tiszteljük a Szentséges Szüzet, ha bűneink által Fiát, Jézus Krisztust könyörtelenül megsebezzük, átdöfjük, keresztre feszítjük és gyalázzuk? Ha Mária törvényes kötelességének tartaná, hogy az efféle embereket irgalmasságával megmentse, akkor engedélyezné a bűnt, segítene Fia keresztre feszítésében és gyalázásban. Ki merne ilyet még csak gondolni is?   

99. Azt mondom, hogy így visszaélni a Szent Szűz tiszteletével – amely Jézus Krisztus tisztelete után az oltáriszentségben a legszentebb és a legkomolyabb – annyi, mint szörnyű szentségtörést elkövetni, ami a méltatlan áldozás szentségtörése után a legnagyobb és a legkevésbé megbocsátható.
Elismerem, hogy ha igaz Mária-tisztelőkké akarunk válni, nem kell feltétlenül oly szentnek lennünk, hogy semmilyen bűnbe nem esünk, habár ez lenne a kívánatos, de legalább (jegyezzük meg jól, amit mondok):  
Először is határozzuk el erősen, hogy legalább minden halálos bűnt kerülünk, mely az Anyát éppúgy sérti, mint a Fiút.
Másodszor, vegyünk erőt magunkon, hogy ne essünk bűnbe.
Harmadszor, lépjünk be valamely társulatba, imádkozzuk a rózsafüzért vagy más imádságokat, szombaton böjtöljünk stb.

100. Mindez csodálatosan segíti még a legmegrögzöttebb bűnös megtérését is. Ha olvasóm is az lenne, sőt, ha egyik lábával már a szakadékban járna, ezt tanácsolom neki, de azzal a kikötéssel, hogy ezeket a cselekedeteket csakis azzal a szándékkal tegye, hogy a Szent Szűz közbenjárása által Istentől elnyerje a bűnbánat, a bűnbocsánat és a rossz szokások feletti győzelem kegyelmét, nem pedig azért, hogy továbbra is nyugodtan a bűnben maradjon, lelkiismeret-furdalásai, Jézus Krisztus és a szentek példái ellenére, a Szent Evangélium elveivel ellentétben.

[5° «Az állhatatlan tisztelők»]

101. Állhatatlan tisztelők azok, akik a Szent Szüzet időnként és szeszélyük szerint tisztelik. Hol buzgók, hol lanyhák, hol mindenre késznek látszanak az Ő szolgálatára, majd hamarosan már nem. Először minden Mária-ájtatosságot magukévá tesznek, belépnek egyesületeibe, de azután nem gyakorolják híven azok szabályait. Úgy változnak, akár a hold, és ezért Mária a lábai alá helyezi őket, mint a holdat, mert állhatatlanok és méltatlanok arra, hogy e hűséges Szűz szolgái lehessenek, kiknek öröksége a hűség és az állhatatosság. Jobb, ha nem terheljük magunkat annyi imával és áhítatgyakorlattal, hanem keveset, de szeretettel és hűségesen végzünk a világ, az ördög és a testiség ellenére.

[6° «A képmutató tisztelők»]

102. Vannak még más hamis Mária-tisztelőkis, a képmutató tisztelők, akik bűneiket, rossz szokásaikat e hűséges Szűz palástja alá rejtik, hogy az emberek szemében másnak tűnjenek, mint amilyenek.

[7° «Az önző tisztelők»]

103. Vannak még önző tisztelők is, akik csak azért folyamodnak a Szent Szűzhöz, hogy valamely peres ügyüket megnyerjék, valamely veszedelemtől megmeneküljenek, egy betegségből kigyógyuljanak, vagy más effajta szükségükben. Egyébként meg is feledkeznének róla. Egyikük is másikuk is hamis tisztelő, aki sem Istennek, sem az Ő Szentséges Anyjának nincs tetszésére.

104. Nagyon vigyázzunk tehát, hogy ne tartozzunk a kritikus tisztelőkhöz, akik semmit sem hisznek és mindent bírálnak; az aggályoskodókhoz, akik Jézus Krisztus iránti tiszteletből félnek Máriát tisztelni; a külsőségesekhez, akiknek egész áhítata külső gyakorlatokból áll; az elbizakodottakhoz, akik hamis Mária-tiszteletük ürügyével bűneikben poshadnak; az állhatatlanokhoz, akik könnyelműen cserélgetik áhítatgyakorlataikat, vagy a legcsekélyebb kísértésre teljesen abbahagyják őket; a képmutatókhoz, akik egyesületekbe társulnak és a Szent Szűz jelvényeit viselik, hogy jóknak tartsák őket; végül az önző tisztelőkhöz, akik csak azért folyamodnak a Szent Szűzhöz, hogy testi bajaiktól szabaduljanak, vagy ideiglenes javakra tegyenek szert.