Értekezés a Szent Szűz igazi tiszteletéről - 3. E TÖKÉLETES ÁJTATOSSÁG BIBLIAI ELŐKÉPE: REBEKKA ÉS JÁKOB]

• 
• 

 

[3. E tökéletes ájtatosság bibliai előképe: Rebekka és Jákob]

183. A Szent Szűzzel, gyermekeivel és szolgáival kapcsolatos általam kifejtett igazságok csodálatos előképét a Szentlélek a Szentírásban Jákob történetében adja, aki atyja, Izsák áldását anyja, Rebekka fondorlatos ügyeskedésével kapta meg.

Íme a történet, ahogyan a Szentlélek elmeséli, majd magyarázatot fűzök hozzá.

[Jákob története]

184. Miután Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak, a két fivér anyja, Rebekka, aki gyengéden szerette Jákobot, több évvel az esemény után biztosítja Jákob számára ezt a kiváltságot, mégpedig szent és misztériummal teli leleménnyel. Mivel Izsák túlságosan öregnek érezte magát, halála előtt meg akarta áldani fiait. Hivatta fiát, Ézsaut, akit nagyon szeretett, és megparancsolta neki, hogy menjen, ejtsen vadat ennivalónak, azután majd megáldja. Rebekka tüstént elmondta Jákobnak, mi történt, majd megparancsolta neki, hogy hozzon két kecskegidát a nyájból. Amikor meghozta, anyja ételt készített belőlük úgy, ahogy Izsák szerette. Ezek után ráadta Jákobra Ézsau ruháját, melyet maga őrzött, karját és nyakát pedig kecskebőrrel borította, hogy a vak apa – legalábbis a karszőrzet miatt – fivérének, Ézsaunak gondolhassa, még ha Jákob hangját is hallja. Izsák valóban meglepődött a hangon, melyet Jákobénak vélt. Magához szólította, majd megtapintotta a kecskeszőrt, amellyel le volt fedve Jákob karja, és azt mondta, hogy a hang valóban Jákobé, de a karok Ézsau karjai. Miután elfogyasztotta az ételt, megcsókolta Jákobot, és közben megérezte ruhája illatát, megáldotta, az ég harmatát és termékeny földet kívánt neki, testvérei urává tette, majd a következő szavakkal fejezte be áldását: „Legyen átkozott, aki átkoz, és minden áldás szálljon arra, aki áld téged!”

Alighogy kimondta e szavakat, belépett Ézsau, és elétette az elejtett vadat, hogy ehessen, majd utána megáldja. Igen nagyon elcsodálkozott a szent pátriárka, amikor rájött, mi történt. De nem vonta vissza a tettét, hanem megerősítette, mert igen világosan Isten ujját látta a történtekben. A Szentírás szerint, Ézsau felzokogott, és hangosan csalással vádolta testvérét, majd megkérdezte atyját, hogy csak egyetlen áldása van-e? E tekintetben Ézsau – amint azt a szentatyák megjegyzik, az olyan emberek előképe, akik könnyen össze tudják egyeztetni az Istent és a világot, és egyszerre akarják élvezni az égi és a földi gyönyöröket is. Ézsau jajgatásától meghatódva Izsák végül megáldotta fiát, de földi áldással és fivérének alárendelve. Ezért Ézsauban oly heves gyűlölet támadt Jákob iránt, hogy alig várta, mikor hal meg az apjuk, hogy megölhesse fivérét. És Jákob nem kerülhette volna el a halált, ha kedves anyja, Rebekka meg nem mentette volna leleményességével és jó tanácsaival, amelyeket fiának adott, és az megfogadott.

[Jákob történetének értelmezése]   

185. Mielőtt értelmezném ezt az oly szép történetet, meg kell említenem, hogy Jákob, a szentatyák és a Szentírás tolmácsolói szerint Jézus Krisztus és a kiválasztottak előképe, míg Ézsau az elvetetteké. Elég, ha egyikük vagy másikuk cselekedeteit és viselkedését megfigyeljük, hogy ilyen ítéletet hozzunk róluk.

1° Az idősebbik fivér, Ézsau erős, robusztus testalkatú, mestere az íjnak, aki sok vadat tudott ejteni.

2° Szinte alig volt otthon, s csak erejében és ügyességében bízva kint dolgozott.

3° Nem sokat törődött azzal, hogy anyja, Rebekka kedvére tegyen, s nem is tett semmit ennek érdekében.

4° Oly falánk volt, annyira szerette a hasát, hogy egy tál lencséért eladta elsőszülöttségi jogát.

5° Mint Káin, ő is tele volt irigységgel testvére, Jákob iránt, és a végsőkig üldözte őt.

186. Nos, az elvetettek is így viselkednek mindig. 1° Ügyes-bajos dolgaikban erejükben és ügyességükben bíznak. Nagyon erősek, jártasak és felvilágosultak a földi dolgokban, míg égi dolgokban nagyon gyengék és nagyon tudatlanok: „A földiekben erősek, az égiekben gyengék.” Ezért:

187. 2° Egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset tartózkodnak otthon, azaz a bensőjükben, ami a belső és igazi otthon, melyet Isten – saját példájával – minden embernek lakásul adott. Isten ugyanis mindig otthon tartózkodik. Az elvetettek cseppet sem szeretik a visszavonulást, sem a lelkiséget, sem a belső jámborságot; kicsinyeseknek, vakbuzgóknak és elvadultaknak tartják azokat, akik belső életet élnek, visszavonultak a világtól, és többet dolgoznak bent, mint kint. 

188. 3° Az elvetettek egyáltalán nem törődnek a Szent Szűz, a kiválasztottak Anyja iránti tisztelettel. Igaz ugyan, hogy valójában nem gyűlölik, olykor dicsérik is, azt mondják, hogy szeretik, sőt valamiféle ájtatosságot is gyakorolnak a tiszteletére, de egyébként nem tudják elviselni, ha valaki gyengéden szereti, mivel nincs meg bennük iránta Jákob gyengédsége. Ezért van ellenvetésük az ájtatossági gyakorlatokkal szemben, amelyeket Mária jó gyermekei és szolgálói hűségesen gyakorolnak szeretete elnyeréséért, mert ők ezt az ájtatosságot nem tartják szükségesnek üdvösségükhöz. Mivel valójában nem gyűlölik a Szentséges Szüzet, vagy nyíltan nem vetik meg az iránta való tiszteletet, azt gondolják, hogy elnyerték a Szentséges Szűz kegyelmét, az Ő szolgái, és mindehhez elegendő, ha tiszteletére elmondanak vagy elmormolnak valamilyen imát, iránta való gyengédség nélkül, vagy anélkül, hogy megjavulnának.  

189. 4° Az elvetettek elsőszülöttségi jogukat, azaz az égi gyönyöröket eladják egy tál lencséért, azaz földi gyönyörökért. Nevetnek, esznek, isznak, szórakoznak, játszanak, táncolnak stb., és mint Ézsaunak, egyáltalán nincs gondjuk arra, hogy méltók legyenek mennyei Atyjuk áldására. Egyszóval, semmi másra nem gondolnak, mint a földre, csak a földet szeretik, csak róla beszélnek, csak érte és gyönyöreiért tesznek. Egy pillanatnyi gyönyörért, a tisztelet hiú mámoráért, egy darab kemény sárga vagy fehér földért eladják a keresztség kegyelmét, ártatlanságuk köntösét, égi örökségüket. 

190. 5° Végül, az elvetettek gyűlölik és állandóan üldözik a kiválasztottakat, vagy nyíltan vagy titokban. Terhükre vannak, megvetik, bírálják őket, ellenükre tesznek, sértegetik, meglopják, becsapják, elszegényítik, üldözik és porrá zúzzák őket, miközben ők maguk megcsinálják a szerencséjüket, szórakoznak, jól megy a soruk, gazdagodnak, gyarapodnak és kedvük szerint élik életüket.

191. 1° Jákob, a kisebbik, gyenge testalkatú, szelíd és békés természetű fiú általában otthon volt, hogy elnyerje anyja, Rebekka jóindulatát, akit gyengéden szeretett. Ha elment hazulról, az nem saját akaratából történt, sem azért, mert bízott volna ügyességében, hanem hogy engedelmeskedjék anyjának.

192. 2° Szerette és tisztelte anyját, ezért is volt mellette annyit otthon. Nem volt annál elégedettebb, mint amikor láthatta. Óvta mindentől, ami kellemetlen lehetett számára, és mindent megtett, amiről úgy gondolta, hogy kedves neki. Rebekka ezért egyre jobban szerette.

193. 3° Mindenben alárendelte magát kedves anyjának, mindenben a legteljesebb mértékben engedelmeskedett neki, tüstént, késedelem nélkül, szeretettel, zokszó nélkül. Anyja akaratának legkisebb jelére a kis Jákob repült, és elvégezte a dolgot. Ellenkezés nélkül mindent elhitt, amit mondott neki. Például, amikor azt mondta, hogy hozzon két kecskegidát, hogy elkészíthesse apjának, Izsáknak, Jákob nem azt felelte, hogy egy is elég egy ember ételéhez, hanem ellenkezés nélkül megtette, amit mondott neki.

194. 4° Nagyon bízott kedves anyjában. Mivel nem saját tudására hagyatkozott, hanem kizárólag anyja gondoskodására és oltalmára, minden szükségében hozzá fordult, minden kételyében tőle kért tanácsot. Például amikor megkérdezte, hogy áldás helyett talán nem átkot kap majd apjától, hitt anyjának és megbízott benne, amikor az azt mondta, hogy magára veszi azt az átkot. 

195. 5° Végül, képességei szerint, követte az anyjánál tapasztalt erényeket. Úgy tűnik, állandó otthon tartózkodásának egyik oka az, hogy követhesse az olyannyira erényes anyja példáját, és távol maradjon a rossz társaságtól, mely megrontja az erkölcsöket. Így lett méltóvá kedves atyja kétszeres áldására.

196. Íme, hogyan viselkednek mindig a kiválasztottak:

1° Otthon vannak az anyjukkal, azaz szeretik a visszavonulást, belső életet élnek, gyakran imádkoznak, s teszik mindezt Anyjuk, a Szent Szűz példájára és társaságában, akinek minden dicsősége belül van, s aki egész életében annyira szerette a visszavonulást és az imádságot. Igaz ugyan, hogy olykor a külvilágban is mutatkoznak, de ezt Isten és kedves Anyjuk akaratának engedelmeskedve teszik, hogy eleget tegyenek rendi feladataiknak. Műveljenek kint látszólag mégoly nagy dolgokat is, sokkalta többre becsülik, amit magukban, a bensőjükben, a Szentséges Szűz társaságában művelnek, mivel itt tökéletességük nagy művén dolgoznak, melyhez képest az összes többi munka csak gyerekjáték. Miközben fivéreik és nővéreik kifelé olykor nagy igyekezettel, leleménnyel és sikerrel dolgoznak a világ dicséretei és elismerése közepette, a Szentlélek világossága által ők tudják, hogy sokkal nagyobb dicsőség, boldogság és öröm rejtve maradni példaképükkel, Jézus Krisztussal visszavonulva, teljes és tökéletes alárendeltségben Anyjuknak, mintsem csodákat művelni a világban a természet és a kegyelem rendjéből Ézsau és az elvetettek módjára. „A dicsőség és a gazdagság az ő házában lakozik”: Isten dicsősége és az emberek gazdagsága Mária házában van.

Urunk Jézus, mily kedvesek a te hajlékaid! A veréb is otthont talált magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse. Oh, mily boldog az ember, ki Mária hajlékában lakozik, ahol te elsőként találtál otthonra! A kiválasztottaknak eme hajlékában kap segítséget tőled, szívében itt kezdődik az erények minden fokozata és felemelkedése, hogy tökélyre emelkedjen ebben a siralomvölgyben. Mily kedves a te hajlékod.

197. 2° A kiválasztottak a Szentséges Szüzet jó Anyjukként és Uralkodónőjükként gyengéden szeretik és igazán tisztelik. Nemcsak szájukkal, hanem valóban szeretik, nemcsak külsőleg, hanem szívük mélyén tisztelik, s akárcsak Jákob, kerülnek mindent, ami neki nem tetsző, buzgón gyakorolják mindazt, amivel hitük szerint elnyerhetik jóindulatát. Nem két kecskegidát visznek neki, mint Jákob Rebekkának, hanem azt, amit e két kecskegida jelentett: testüket és lelküket adják neki mindenestül, hogy: 1. a Szent Szűz saját tulajdonaként fogadja; 2. hogy megölje őket, azaz elérje, hogy meghaljanak a bűn és önmaguk számára, hogy lenyúzza, megfossza őket saját bőrüktől, saját önimádatuktól, hogy ezáltal Fiának, Jézusnak tetsszenek, aki barátjául és tanítványául nem akar másokat, mint olyanokat, akik meghaltak önmaguk számára; 3. hogy előkészítse őket a mennyei Atya ízlésének megfelelően – amit Mária minden teremtménynél jobban ismer –, az Ő legnagyobb dicsőségére; 4. végül, hogy ez a test és ez a lélek, mely Mária gondoskodása és közbenjárása révén teljesen megtisztult minden szennytől, meghalt, alaposan megtisztítva és jól előkészítve ízes étekké legyen, mely méltó a mennyei Atya szájához és az Ő áldására. Nem ekképpen tesznek-e majd a kiválasztottak, akik örömmel gyakorolják a tökéletes önátadást Jézus Krisztusnak Mária keze által, azt az önátadást, amit magam is tanítok, hogy ezzel Jézusnak és Máriának hatékony és bátor szeretetükről tegyenek tanúbizonyságot?

Valóban, az elvetettek azt mondják, hogy szeretik Jézust, szeretik és tisztelik Máriát, de nem teljes lényükkel, nem annyira, hogy nekik áldozzák testüket érzékeikkel és lelküket szenvedélyeikkel, ahogyan azt a kiválasztottak teszik.

198. 3° A kiválasztottak a Szentséges Szűz alárendeltjei, akik mint jó Anyjuknak engedelmeskednek neki, Jézus Krisztus példájára, aki a földön töltött harminchárom éve közül harminc évet arra használt, hogy Atyját, Istent dicsőítse tökéletes és teljes alárendeltségben szentséges Anyjának. Tanácsait pontosan követve engedelmeskednek neki, ahogyan egykor Jákob Rebekka tanácsait: fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked; vagy mint a kánai menyegző meghívottjai, amikor a Szentséges Szűz ezt mondta nekik: Tegyetek meg mindent, amit csak mond! Miután anyjának engedelmeskedett, mint valami csoda folytán elnyerte az áldást, jóllehet természetes úton nem kapta volna meg. A Szent Szűz tanácsainak követéséért a kánai menyegző vendégeit az a megtiszteltetés érte, hogy részesei lehettek Jézus első csodájának, aki szentséges Anyja kérésére borrá változtatta a vizet. Ugyanígy, mindazok, akik az idők végezetéig elnyerik a mennyei Atya áldását, és az a megtiszteltetés éri őket, hogy Isten csodáinak részesei lehessenek, ezekben a kegyelmekben egyedül Mária iránti tökéletes engedelmességük folytán részesülnek. Ezzel a szemben az Ézsauk, minthogy nem rendelik alá magukat a Szent Szűznek, elveszítik az áldást.   

199. 4° A kiválasztottaknak nagy a bizalmuk jó Anyjuk, a Szentséges Szűz jóságában és hatalmában. Szüntelenül az Ő segítségét kérik, északi sarkcsillagként tekintenek rá, aki biztos révbe juttatja őket. Nyitott szívvel tárják fel előtte kínjaikat és szükségleteiket, irgalmas és szelíd kebléhez folyamodnak, hogy közbenjárására elnyerjék bűneik bocsánatát, vagy anyai kegyeit élvezhessék minden kínjukban és keservükben. Sőt, szeretetteljes és szűzi ölébe vetik és rejtik magukat, gyönyörűségesen elvesznek benne, hogy itt lobbanjanak tiszta szeretetre, itt tisztuljanak meg legkisebb foltjaiktól, s hogy itt találják meg egészen Jézust, akinek hajléka, mint legdicsőbb trónusa itt van. Ó, mily boldogság! Ne hidd – mondja Guerric apát –, hogy nagyobb boldogság Ábrahám ölében lenni, mint Máriáéban, mert itt maga az Úr állított magának trónust.

Ezzel szemben az elvetettek minden bizalmukat önmagukba helyezik; a tékozló fiú módjára csak disznóeledelt esznek, béka módjára csak földdel táplálkoznak, és mint a világi emberek csak a látható és külsőséges dolgokat szeretik. Nem ízlelhetik Mária ölének és keblének édességét, nem érzik azt a bizonyos támaszt és azt a bizalmat, melyet a kiválasztottak éreznek jó Anyjuk, a Szent Szűz iránt. Kívülről nyomorultul szeretik éhségüket, mint Szent Gergely mondja, mert nem akarják megízlelni azt az édességet, mely bennük, Jézusban és Máriában teljesen elkészült.

200. 5° Végül, a kiválasztottak jóságos Anyjuk, a Szentséges Szűz útját járják, vagyis az ő példáját követik. És éppen ezért valóban boldogok, jámborak, és kiválasztottságuk csalhatatlan jelét viselik, amint azt jó Anyjuk mondja: jól járnak, akik megtartják útjaimat, azaz: boldogok, akik Isten kegyelmének segítségével erényeimet gyakorolják, akik életem nyomdokain haladnak. Evilági életükben boldogok a kegyelmek és kegyek sokasága által, amellyel a teljességemből részesítem őket, és sokkal bőségesebben, mint azokat, akik nem követnek ily hűen. Boldogok haláluk óráján, mely szelíd és békés, amelynél rendszerint én is ott vagyok, hogy magam vezessem őket az örökkévalóság örömeibe. Végül, boldogok lesznek az örökkévalóságban, mert jó szolgáim közül egy sem veszett el, aki életében erényeimet követte.     

Ezzel szemben az elvetettek boldogtalanok életükben, haláluk óráján és az örökkévalóságban, mert nem követik erényeiben a Szent Szüzet, megelégednek azzal, hogy olykor belépnek egyesületeibe, elimádkoznak néhány imát a tiszteletére, vagy valamilyen más külső ájtatosságot végeznek.

Ó, Szentséges Szűz, jó Anyám, mily boldogok, lelkes szívvel ismétlem, hogy mily boldogok azok, akik nem hagyják magukat irántad való hamis ájtatossággal félrevezetni, hanem hűségesen a te nyomdokaidon járnak, követik tanácsaidat és megtartják parancsaidat. De mily boldogtalanok és átkozottak azok, akik visszaélve a teirántad való ájtatossággal nem tartják be Fiad parancsolatait: akik eltérnek parancsaidtól, azokat mind átok terheli.

[A Szent Szűz szeretettel teljesíti kötelességeit hűséges szolgái iránt.]

201. Íme, azok a kötelességek, amelyeket a Szent Szűz, minden anya közül a legjobb, szeretettel teljesít hűséges szolgái iránt, akik az általam már említett módon, és Jákob példájára, odaajándékozták magukat neki.

 1° Szereti őket.

Akik szeretnek, azokat szeretem. Szereti őket:
1° mert igazi Anyjuk, márpedig az anya mindig szereti gyermekét, méhének gyümölcsét;
2° szereti őket hálából, mert jó Anyjukként szeretik Őt;
3° szereti őket, mivel kiválasztottakként Isten is szereti őket: Jákobot szerettem, Ézsaut mellőztem;
4° szereti őket, mert egészen Neki adták magukat, és mert részei és örökségei: az örökrészed Izraelben legyen. 

202. Gyengéden szereti őket, gyengédebben, mint valamennyi anya együttvéve. Tedd, ha lehet, a világ összes anyjának gyermekeik iránti minden természetes szeretetét egy anya szívébe egyetlen gyermeke iránt. Bizonyos, hogy ez az anya igen nagyon szeretné ezt a gyermeket. Azonban igaz, hogy Mária még sokkal gyengédebben szereti gyermekeit, mint ahogy ez az anya szeretné a sajátját.

Nemcsak érzelmileg, hanem hathatósan is szereti őket. Irántuk való szeretete tevőleges és hatékony, olyan, és még több mint Rebekkáé Jákob iránt. Íme, mit tesz ez a jó Anya, kinek Rebekka csak az előképe volt, hogy gyermekei számára megszerezze a mennyei Atya áldását:

203. 1° Rebekkához hasonlóan lesi a kedvező alkalmat, hogy jót cselekedjen velük, naggyá és gazdaggá tegye őket. Mivel Ő Istenben világosan lát minden jót és minden rosszat, a szerencsét és a balszerencsét, Isten áldásait és átkait, már jó előre úgy intézi a dolgokat, hogy szolgáit mindenféle rossztól megóvja, és mindenféle jóval elárassza. Így, ha valakit szerencse kell, hogy érjen Istenben a rábízott magasztos feladat hűséges végzéséért, bizonyos, hogy Mária megnyeri ezt a szerencsét valamelyik jó gyermeke és szolgája számára, és megadja nekik a kegyelmet, hogy hűséggel boldoguljanak vele. Ő törődik a dolgainkkal – mondja egy szent.

204. 2° Jó tanácsokkal látja el őket, akárcsak Rebekka Jákobot: fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked. Egyebek mellett azt tanácsolja nekik, hogy két kecskegidát hozzanak neki, vagyis testüket és lelküket, majd ajándékozzák neki, hogy Istennek tetsző pompás étket készíthessen belőlük, továbbá azt, hogy tegyék mindazt, amit szavaival és példájával Fia, Jézus Krisztus tanított. Ha nem maga adja nekik ezeket a tanácsokat, angyalok által teszi ezt, akik számára nincs nagyobb megtiszteltetés és öröm annál, hogy parancsának engedelmeskedve leszálljanak a földre és valamely szolgája segítségére siessenek.

205. 3° Amikor átadják és neki szentelik testüket és lelküket, ezek minden javával együtt, kivétel nélkül, mit tesz akkor ez a jó Anya? Azt, amit egykor Rebekka tett a két kecskegidával, melyeket Jákob hozott neki: 1. megöli őket, azaz elveszi tőlük a régi Ádám életét; 2. megnyúzza őket, azaz megfosztja természetes bőrüktől, természetes hajlamaiktól, önszeretetüktől, saját akaratuktól és a teremtményekhez való mindennemű ragaszkodásuktól; 3. megtisztítja őket foltjaiktól, szennyüktől és bűneiktől; 4. majd elkészíti őket Isten ízlése szerint, az Ő nagyobb dicsőségére. Mivel egyedül Ő ismeri tökéletesen Isten ízlését, a Magasságbeli nagyobb dicsőségét, egyedül Ő tudja hibátlanul előkészíteni és elkészíteni testünket és lelkünket ennek a végtelenül magasztos ízlésnek és végtelenül rejtett dicsőségnek megfelelően.    

206. 4° Miután elfogadta tökéletes adományunkat, mellyel az említett ájtatosság által neki adjuk önmagunkat, érdemeinket és elégtételeinket, és miután leveti rólunk régi ruháinkat, alkalmassá, méltóvá tesz bennünket a mennyei Atyánk előtti megjelenésre. 1. Tiszta, új, értékes, és az idősebb testvér, Ézsau illatától illatozó ruhába, vagyis Fia, Jézus Krisztus ruhájába öltöztet bennünket, melyet otthonában, azaz hatalmában őriz, mivel Fia, Jézus Krisztus érdemeinek és erényeinek Ő a kincstárnoka, általános és örök kiosztója. Ezeket azoknak adja, azoknak osztja, akiknek akarja, amikor akarja, ahogyan akarja és amennyit csak akar, mint azt már korábban láttuk. 2. Szolgálói nyakát és kezét a leölt és megnyúzott kecskegidák bőrével fedi, vagyis cselekedeteik érdemeivel és értékével ékesíti fel őket. Valóban, megöl bennük és kiirt belőlük minden tisztátalanságot és tökéletlenséget, de nem semmisíti meg, nem bántja azt a jót, amit a kegyelem tett bennük. Őrzi és gyarapítja, hogy ékük, nyakuk és karjuk ereje legyen, azaz: erőt ad nekik az Úr igájának viseléséhez, amit a nyakukon hordanak, és nagy tettek véghezviteléhez Isten dicsőségére és nyomorult testvéreik üdvösségére. 3. Új illatot, új kegyelmet ad ruháikhoz és ékeikhez, miközben nekik adja saját ruháikat: érdemeiket és erényeiket, melyeket halálakor végrendeletben hagyott örökül rájuk, mint mondja egy múlt századi, szent hírében elhunyt szerzetesnő, aki erről kinyilatkoztatás útján szerzett tudomást. Így hát Mária háza népe, hűséges szolgái és rabszolgái kettős ruhát viselnek, Fia ruháit és saját ruháikat: egész háza népét ellátta kettős ruhával. Ezért nem kell félniük Jézus Krisztus hófehér hidegétől, amit a ruhátlan, azaz Jézus Krisztus és a Szent Szűz érdemeitől megfosztott elvetettek nem tudnak majd elviselni.

207. 5° Végül megszerzi számukra a mennyei Atya áldását, jóllehet fiatalabb testvérekként és fogadott fiakként nem lenne rá természetes joguk. Egészen új, nagyon értékes és szépen illatozó ruhájukban, jól előkészített és elkészített testükkel és lelkükkel bizalommal közelednek mennyei Atyjuk fekhelyéhez. Atyjuk hallja és megkülönbözteti hangjukat, ami a bűnösök hangja; megérinti bőrbe burkolt kezüket; érzi ruhájuk illatát; örömmel fogyasztja azt, amit Anyjuk, Mária készített neki, és felismerve bennük Fiának és szentséges Anyjának érdemeit és jó illatát:
1. kettős áldását adja nekik, az ég harmatának áldását: az ég harmatából, azaz isteni kegyelmet, mely a dicsőség magva: aki Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket fönn az égben; és a termőföld áldását: és a föld kövérségéből, azaz ez a jó Atya mindennapi kenyérrel és az evilági javak elegendő bőségével látja el őket;
2. testvéreik, azaz az elvetettek urává teszi őket. Ez az elsőbbségük nem mindig mutatkozik meg ezen a világon, mely egy pillanat alatt elmúlik, s melyen gyakran az elvetettek uralkodnak: Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni? Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők? Láttam a bűnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét. Mária szolgáinak elsőbbsége azonban igazi, a másvilágon nyilvánvaló lesz az egész örökkévalóságra, amikor majd, ahogyan a Szentlélek mondja, az igazak lesznek, akik a népeken uralkodnak, akik parancsolnak a nemzeteknek.
3. Mivel Őfensége nem elégszik meg azzal, hogy csak személyüket és javaikat áldja meg, megáldja mindazokat, akik őket áldják, és elátkozza azokat, akik őket átkozzák és üldözik. 

[2° Mindennel ellátja őket.]

208. A második szeretetteljes kötelesség, amelyet a Szent Szűz hűséges szolgái iránt teljesít az, hogy testileg és lelkileg mindennel ellátja őket. Kettős ruhát ad nekik, amint az imént láttuk, Isten asztaláról a legpompásabb étkeket kínálja, a maga által készített élet kenyerével táplálja őket. Teljetek el gyümölcseimmel: Kedves gyermekeim, mondja nekik a Bölcsesség nevében, teljetek el gyümölcseimmel, azaz Jézussal, az élet gyümölcsével, akit értetek hoztam a világra. Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem! Egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim! Gyertek, ismétli más helyütt, egyetek a kenyeremből, ami Jézus, és igyatok szeretete borából, melyet magam kevertem nektek keblem tejével. Mivel Ő a Magasságbeli adományainak és kegyelmeinek kincstárnoka és kiosztója, jó, sőt a legjobb adagot választja belőlük, hogy gyermekeit és szolgálóit táplálja és ellássa. Az élet kenyerétől erőre kapnak, a bortól megittasulnak, ami szüzeket nemz. Mária keblére emeli őket: Ölükben hordozzák. Könnyen viselik Jézus igáját, hogy szinte nem is érzik terhét az ájtatosság olaja miatt, mellyel Mária azt rothasztja.

[3° Vezeti és irányítja őket.]

209. A harmadik jótétemény, amelyben a Szent Szűz hűséges szolgáit részesíti az, hogy Fia akarata szerint vezeti és irányítja őket. Rebekka is vezette kis Jákobját, és időnként tanácsokkal látta el, vagy azért, hogy elnyerje számára atyja áldását, vagy azért, hogy megkímélje bátyja, Ézsau gyűlöletétől és üldözésétől. Mária, a tenger csillaga is biztos révbe vezeti hűséges szolgáit. Megmutatja nekik az örök élet útját; távol tartja őket a veszélyes lépésektől; kézen fogva vezeti őket az igaz úton; támaszuk lesz, amikor elesni készek; felemeli őket, ha elestek; szerető anyaként feddi meg őket, ha vétenek; sőt, olykor szeretetteljesen meg is bünteti őket. Eltévedhet-e vajon az örökkévalóság útján Mária gyermeke, a tápláló anyjának és megvilágosodott irányítójának engedelmeskedő gyermek? Ha Őt követed, mondja Szent Bernát, nem tévedsz el. Nem kell attól tartanotok, hogy Mária igaz gyermekét megtéveszti a gonosz, és nyilvánvaló eretnekséget követ el. Hol Mária vezet, ott nincs gonosz, sem annak csapdái, nincsenek eretnekek, sem azok ármányai. Ha Ő tart téged, nem esel el.          

[4° Megvédi és oltalmazza őket.]

210. A negyedik jó szolgálat, amelyet a Szent Szűz gyermekeinek és hűséges szolgáinak tesz az, hogy megvédi és oltalmazza őket ellenségeikkel szemben. Rebekka gondoskodásával és ügyeskedésével megmentette Jákobot minden veszélytől, amibe került, különösen a haláltól, amit bátyja, Ézsau bizonyára rámért volna iránta viseltetett gyűlöletéből és irigységéből, mint egykor Káin, testvérére, Ábelre. Mária, a kiválasztottak jóságos Anyja, védőszárnyai alá rejti őket, akár a tyúk a csibéit. Beszél velük, leereszkedik hozzájuk, sajnálkozik gyengeségeiken, körülveszi őket, hogy megvédje őket a karvalytól és a keselyűtől, és csatarendbe állított seregként kíséri őket. Ha az embert százezer fős jól felállított sereg veszi körül, van-e félnivalója ellenségeitől? Még kevesebb félnivalója van Mária hűséges szolgálójának, akit az Ő védelme és uralkodói hatalma vesz körül. Ez a jó Anya, a mennyek hatalmas Uralkodónője előbb küldi angyalok millióinak légióit egyetlen szolgájának segítségére, minthogy elmondhatnánk, hogy hűséges szolgája, aki bizalommal fordult hozzá, meghajolt ellenségei gonoszsága, száma vagy ereje előtt.

[5° Közbenjár érettük.]

211. Végül, az ötödik és legnagyobb jótétemény, amelyben a szeretetreméltó Mária hűséges tisztelőit részesíti az, hogy Fiánál közbenjár érettük, imáival megenyhíti Őt, igen bensőséges kötelékkel egyesíti őket Vele, s tartja meg ebben az egységben.

Rebekka atyja ágyához vezette Jákobot, s a jóember megérintette, megölelte, sőt örömmel meg is csókolta, mert elégedett volt és jóllakott a finoman elkészített hússal, melyet fia hozott neki. Ruháinak pompás illatát megérezvén, ami nagy megelégedéssel töltötte el, így kiáltott fel: Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. Ez a termékeny mező, melynek illata elbűvölte az atya szívét, nem más, mint Mária erényeinek és érdemeinek illata, mert Ő kegyelemmel teli mező, ahová az Atyaisten, mint a kiválasztottak búzamagját, egyszülött Fiát elvetette.

Ó, mily szívesen látott Jézus Krisztusnál – aki az eljövendő század Atyja – Mária minden jó illatú gyermeke! Oh! Mily gyorsan és tökéletesen egyesül Jézussal! Erről bővebben a fentiekben szóltam.

212. Ezenkívül, miután gyermekeit és szolgáit elárasztja kegyelmeivel, és miután elnyeri számukra a mennyei Atya áldását és az egyesülést Jézust Krisztussal, Mária megtartja őket Jézus Krisztusban, Jézust pedig bennük. Vigyáz rájuk, szüntelenül őrködik felettük, attól félve, nehogy elveszítsék Isten kegyelmét és ellenségeik csapdájába essenek. A szenteket megtartja teljességükben, és segíti őket, hogy a végsőkig kitartsanak, amint azt már láttuk.    

Íme a kiválasztottság és az elvetettség nagy és régi előképének a magyarázata, mely oly ismeretlen és oly sok titokkal teli.