Értekezés a Szent Szűz igazi tiszteletéről - 2. INDÍTÉKOK, MELYEK AJÁNLATOSSÁ TESZIK SZÁMUNKRA EZT A TISZTELETET

• 
• 

 

[2. «Indítékok, melyek ajánlatossá teszik számunkra ezt a tiszteletet»]

[Ez a tisztelet teljesen Isten szolgálatába állít minket.]

135. Első indíték, mely megmutatja, mily kiváló dolog önmagunkat Mária keze által Jézus Krisztusnak felajánlani.

Ha a földön Isten szolgálatánál fenségesebb szolgálatot elképzelni sem lehet, ha Isten legkisebb szolgája gazdagabb, hatalmasabb és nemesebb, mint a föld valamennyi királya és császára, hacsak ezek nem Isten szolgái, mekkora lehet akkor Isten hű és tökéletes szolgájának, aki teljesen, fenntartás nélkül, amennyire csak tudja, az Ő szolgálatába állítja magát, mekkora lehet akkor az ő gazdagsága, hatalma és méltósága! Ilyen Jézus hűséges és szerető rabszolgája Máriában, aki teljesen a királyok Királya szolgálatának szentelte magát az Ő szentséges Anyja által, aki magának semmit meg nem tartott: a föld minden aranya és a mennyek minden szépsége sem tudják megfizetni. 

136. A mi Urunk és az Ő szentséges Anyja tiszteletére alapított kongregációk, társulatok és egyesületek, melyek oly sok jót tesznek a kereszténységnek, nem követelik meg, hogy fenntartás nélkül mindenünket odaadjuk. Tagjaik számára csak bizonyos gyakorlatokat és jócselekedeteket írnak elő, hogy eleget tegyenek vállalt kötelezettségeiknek. Egyéb cselekedeteik és idejük tekintetében szabadságot adnak nekik. Ez az ájtatosság azonban arra késztet bennünket, hogy minden gondolatunkat, szavunkat, cselekedetünket, szenvedésünket és életünk minden pillanatát fenntartás nélkül Jézusnak és Máriának adjuk. Ha ébren vagyunk, ha alszunk; ha eszünk, ha iszunk; végezzük legnagyobb vagy legapróbb cselekedeteinket is, valóban mindig elmondhatjuk, hogy mindaz, amit teszünk, még ha nem is gondolunk rá, önmagunk felajánlása alapján Jézusé és Máriáé, hacsak felajánlásunkat kifejezetten vissza nem vontuk. Mily vigasz!

137. Ezenkívül, mint már említettem, nincs olyan gyakorlat, amely által könnyebben megszabadulhatnánk bizonyos fajta önszeretetünktől, ami észrevétlenül lopózik be legjobb cselekedeteinkbe is. A mi jó Jézusunk megajándékoz minket ezzel a nagy kegyelemmel, jutalmul hősies és önzetlen tettünkért, hogy szent Anyja keze által minden jócselekedetünk értékét átengedjük neki. Ha már ezen a földön is százannyit ad azoknak, akik iránta való szeretetből elhagyják külső, ideiglenes és mulandó javaikat, hány százszorosát adja majd annak, aki még belső, lelki javait is Neki áldozza!

138. Jézus, a mi nagy barátunk fenntartás nélkül adta nekünk magát: testét és lelkét, erényeit, kegyelmeit és érdemeit. Önmagát egészen nekem adva, teljes valómat megnyerte, mondja Szent Bernát. Nem úgy kívánja-e az igazságosság és a hála, hogy mindent neki adjunk, amit csak adhatunk? Ő volt először nagylelkű hozzánk. Legyünk azok őutána mi is, és megtapasztaljuk, hogy életünkben, halálunk óráján és az egész örökkévalóságon át Ő még adakozóbb irántunk: „A nagylelkűvel nagylelkű lesz!”

[Ezzel az ájtatossággal Jézus Krisztus és maga Isten példáját követjük, s alázatosságot gyakorolunk.]

139. Második indíték, mely megmutatja, hogy önmagában igazságos és a keresztény számára előnyös, ha ezzel az ájtatossággal a Szent Szűznek szenteli magát, hogy még tökéletesebb módon legyen Jézus Krisztusé.    

Ez a jó Tanító a szeretet foglyaként és rabszolgájaként nem átallott a Szent Szűz méhébe zárkózni, majd harminc éven át engedelmeskedni és alávetni magát Neki. Itt, ismétlem, elvész az emberi értelem, ha komolyan elgondolkodik a megtestesült Bölcsesség viselkedésén, aki habár tehette volna, mégsem akarta magát közvetlenül adni az embereknek, hanem a Szent Szűz által. Nem akart meglett ember korában mástól függetlenül világra jönni, hanem mint szegény kicsi gyermek, aki szent Anyjának gondoskodásától függ. Ez a végtelen Bölcsesség, kinek mérhetetlen vágya Atyja, Isten dicsőítése és az emberek megmentése volt, nem talált tökéletesebb és rövidebb utat erre, mint magát mindenben a Szent Szűznek alárendelni, nemcsak életének első nyolc, tíz vagy tizenöt évében, mint más gyermekek, hanem harminc éven keresztül. A Szent Szűznek való alárendeltsége, a Tőle való függés ideje alatt több dicsőséget adott Atyjának, Istennek, mintha harminc évet fordított volna arra, hogy csodákat tegyen, az egész földön prédikáljon, és minden embert megtérítsen, mert egyébként ezt tette volna. Ó! Ó! Mily magasztosan dicsőítjük Istent, ha Jézus példájára alávetjük magunkat Máriának!

Mikor ilyen világos és közismert példa lebeg a szemünk előtt, lehetünk-e oly ostobák, hogy azt higgyük, Isten dicsőítésére tökéletesebb és rövidebb utat találhatunk, mintha alávetjük magunkat Máriának, az Ő Fia példájára?

140. A Szent Szűztől való függésünk bizonyítására, emlékezzünk a fentiekben mondottakra, amikor az Atya, a Fiú és a Szentlélek által mutatott példákat idéztem arra a függő viszonyra, amilyenben a Szent Szűzzel lennünk kell. Az Atya csak Általa adta és adja nekünk Fiát, csak Általa kap gyermekeket, csak Általa nyújt kegyelmet. A Fiúisten minden ember számára csak Őáltala teremtetett, nap mint nap egyedül Ő képezi és hozza létre a Szentlélekkel egységben. A Fiú csak Általa osztja érdemeit és erényeit. A Szentlélek csak Általa képezte Jézus Krisztust, csak általa képezi Krisztus misztikus Testének tagjait, és csak Általa osztja ajándékait és kegyelmeit. A Szentháromság ily számos és ily egyértelmű példája után mellőzhetjük-e Máriát végső elvakultság nélkül? Megtehetjük-e, hogy ne szenteljük Neki magunkat, és ne függjünk Tőle az Istenhez vezető úton, ha Istennek akarjuk szentelni magunkat?

141. Íme néhány idézet a szentatyáktól, melyeket az imént mondottak bizonyítására választottam: 

Két fia van Máriának: az Istenember és az ember. Az egyiknek test szerint, a másiknak lélek szerint anyja Mária (Szent Bonaventura és Origenes).

Ez az Isten akarata, hogy mindenben Mária által részesüljünk. Tudjuk hát, hogy minden reménységünk, minden kegyelmünk, minden üdvösségünk Mária kezéből árad (Szent Bernát).

A Szentléleknek minden ajándékát, erényét és kegyelmét Mária keze osztja ki, akinek akarja, amikor akarja, ahogyan akarja, és amennyit akar (Szent Bernardin).

Méltatlan voltál, hogy neked adasson, ezért Máriának adatott, hogy általa részesülj mindabban, ami neked valaha is adattatik (Szent Bernát).

142. Minthogy Isten látja, hogy méltatlanok vagyunk arra, hogy közvetlenül az Ő kezéből részesüljünk kegyelmeiben – mondja szent Bernát –, ezért Máriának adja őket, hogy Általa részesüljünk mindabban, amit adni akar nekünk. Saját dicsőségének tekinti, ha Mária kezéből fogadhatja a hálát, a tiszteletet és a szeretetet, mellyel jótéteményeiért tartozunk Neki. Így tehát igen helyes, ha Isten magatartását utánozzuk, hogy – mint Szent Bernát mondja – a kegyelem ugyanazon az úton térjen vissza alkotójához, amelyen hozzánk eljutott.

És éppen ezt tesszük ezzel az ájtatossággal: felajánljuk és feláldozzuk a Szentséges Szűznek mindazt, amik vagyunk, és amink van, hogy Urunk az Ő közvetítésével fogadja tőlünk a dicsőítést és a hálát, amellyel Neki tartozunk. Belátjuk, hogy méltatlanok és képtelenek vagyunk arra, hogy mi magunk közeledjünk végtelen Felségéhez, ezért a Szent Szűz közbenjárásához folyamodunk. 

143. Ezenkívül ez az áhítat nagy alázatosságnak a gyakorlása, amit Isten minden más erénynél jobban szeret. A lélek, amely felmagasztalja önmagát, megalázza Istent; a lélek, mely megalázkodik, felmagasztalja Istent. Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad. Ha megalázod és méltatlannak tartod magadat, hogy megjelenj Előtte és közeledj Hozzá, Ő leszáll, megalázkodik, hogy hozzád jöjjön, kedvét találja benned és akaratod ellenére felmagasztaljon. És ellenkezőleg: ha vakmerően közvetítő nélkül közeledünk Istenhez, Isten elmenekül, és nem érhetjük el. Ó, mennyire szereti a szív alázatosságát! Éppen erre az alázatosságra kötelez bennünket ennek az áhítatnak a gyakorlása, mivel arra tanít, hogy soha ne közeledjünk egyedül Urunkhoz, ha mégoly jóságos és irgalmas is, hanem folyamodjunk mindig Szűz Mária közbenjárásához, akár Isten előtt megjelenni, Vele beszélni, Hozzá közeledni, Neki valamit bemutatni akarunk, akár azt, hogy Vele egyesüljünk, és Neki szenteljük magunkat.

[Ez az áhítat biztosítja számunkra a Szentséges Szűz jószolgálatait.]

144. Harmadik indíték. – A Szentséges Szűz, a jóságos és irgalmas Anya soha nem engedi, hogy szeretetben és bőkezűségben túltegyünk rajta. Ezért, ha azt látja, hogy valaki teljesen átadja magát Neki, hogy tisztelje Őt, és Neki szolgáljon, megfosztva magát a legdrágábbtól, amije van, hogy ezzel Őt ékesítse, akkor Ő is teljesen, kimondhatatlan módon odaajándékozza magát annak, aki mindent Neki ad. Alámeríti őt kegyelmeinek mélységébe, feldíszíti érdemeivel, támogatja hatalmával, megvilágosítja világosságával, lángra gyújtja szeretetével, neki ajándékozza erényeit: alázatosságát, hitét, tisztaságát stb.; Ő lesz a kezese, pótlója, mindene Jézusnál. Végezetül, minthogy az ilyen személy teljesen Máriáé, Mária is teljesen az övé, ezért Máriának erről a tökéletes szolgájáról és gyermekéről elmondhatjuk, amit Szent János evangélista mond magáról – hogy minden javául a Szentséges Szüzet tette: Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

145. Mária szolgájának lelkében, ha hűséges, ez nagy bizalmatlanságot, megvetést és gyűlöletet ébreszt önmaga ellen, és nagy bizalmat, feltétlen odaadást jó Úrnője, a Szent Szűz iránt. Nem támaszkodik többé, mint azelőtt, saját képességeire, szándékaira, érdemeire, erényeire és jócselekedeteire, mert miután e jó Anya által mindezt teljesen Jézus Krisztusnak áldozta, már csak egyetlen kincse van, mely minden javát tartalmazza, és ami többé nem saját tulajdona, és ez a kincs Mária.

Így szolgai félelem és aggályoskodás nélkül közeledhet Urunkhoz, és nagy bizalommal imádkozhat Hozzá. Ekkor olyan érzések töltik el, mint a jámbor és tudós apátot, Rupertet, aki Jákobnak az angyal feletti győzelmére célozva a következő szép szavakat intézi a Szent Szűzhöz: „Ó, Mária, Úrnőm, az Istenember, Jézus Krisztus szeplőtelen Anyja, nem a saját, hanem a Te érdemeiddel felfegyverkezve kívánok ezzel az Emberrel, vagyis az Isten Igéjével harcolni.”

Ó, mily hatalmasak és erősek vagyunk Jézus Krisztus előtt, ha Isten méltó Anyjának érdemeivel és közbenjárásával vagyunk felfegyverkezve, aki, mint Szent Ágoston mondja, szeretetével győzte le a Mindenhatót.

146. Mivel ezzel az ájtatossággal jócselekedeteinket Urunknak ajándékozzuk az Ő szent Anyja által, ez a jóságos Úrnő megtisztítja, megszépíti azokat, és elfogadtatja őket Fiával.

1° Megtisztítja őket az önszeretet minden szennyétől és a teremtményekhez való észrevétlen ragaszkodástól, mely alig észrevehetően lopódzik be a legjobb cselekedetekbe. Amint ezek az Ő legtisztább és termékeny kezébe kerülnek, azokba a kezekbe, amelyek terméketlenek és tétlenek sohasem voltak, és amelyek mindent megtisztítanak, amihez csak érnek, a neki adott ajándékról eltüntetnek minden romlottságot és tökéletlenséget.

147.2° Érdemeivel és erényeivel ékesítve megszépíti a jócselekedeteinket. Olyan ez, mintha egy paraszt, aki a király barátságát és kegyét szeretné megnyerni, a királynéhoz menne, és odaajándékozna neki egy almát, ami minden jövedelme, hogy azt a királynak adja. Miután elfogadta a paraszt szegény kis ajándékát, a királyné az almát szép nagy aranytányérra tenné és így adná át a királynak a paraszt nevében. Ezáltal az alma, jóllehet önmagában királyhoz méltatlan ajándék, az aranytányérra és az átadó személyére való tekintettel Őfelségéhez méltó adomány lenne.

148.3° Mária a jócselekedeteinket bemutatja Jézus Krisztusnak, mivel végső soron semmit sem tart meg önmagának abból, amit neki ajándékozunk, hanem mindent hűen átad Jézusnak. Ezért, ha valamit neki ajándékozunk, azt szükségszerűen Jézusnak ajándékozzuk. Ha Máriát dicsérjük és magasztaljuk, Ő azonnal Jézust dicséri és magasztalja. Sőt, most is, amikor Máriát dicsérjük és áldjuk, azonnal azt énekeli, amit egykoron, amikor Őt Erzsébet megáldotta: Lelkem magasztalja az Urat.

149.4° Mária fogadtatja el Jézussal ezeket a jócselekedeteket, ha mégoly kicsi és jelentéktelen is az ajándék a szentek szentje és a királyok királya számára. Ha valamit magunk mutatunk be Jézusnak, saját erőnkre és képességünkre támaszkodva, Jézus megvizsgálja az ajándékot, és gyakran elutasítja az önszeretet hozzátapadó szennye miatt, ahogyan egykor elutasította a zsidók önkénnyel teli áldozatait. Ha azonban Szerette tiszta, szűzi keze által mutatnak be neki valamit, akkor gyenge pontjára lelünk, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem. Akkor nem annyira a bemutatott dolgot tartja szem előtt, mint inkább jó Anyját, aki azt bemutatja. Nem annyira azt nézi, honnan jön az ajándék, inkább azt, hogy ki által. Így Mária, akit Fia soha nem utasít el, hanem mindig szépen fogad, eléri, hogy Őfelségénél szíves fogadtatásra találjon mindaz, amit Ő mutat be Neki, legyen az kicsi vagy nagy. Elegendő, ha Mária mutatja be, és Jézus máris szívesen fogadja. Szent Bernát fontos tanácsa is ez mindazok számára, akiket a tökéletesség útján vezetett: „Ha Istennek szeretnél valamit bemutatni, igyekezz azt Mária Istennek tetsző és igen méltó keze által bemutatni, ha nem szeretnél elutasításra találni.”     

150.Nem ezt sugallja-e maga a természet is a kicsiknek a nagyokkal szemben, ahogyan azt már láttuk? Miért ne indítana bennünket arra a kegyelem, hogy ugyanígy tegyünk Istennel szemben, aki végtelenül magasan áll felettünk, és aki előtt paránynál kisebbek vagyunk, ha másrészt oly hatalmas szószólónk van, akit soha nem utasítottak vissza, aki oly leleményes, hogy ismer minden titkot, mellyel megnyeri Isten szívét, aki oly jó és könyörületes, hogy senkit sem utasít el, legyen az mégoly kicsi vagy hitvány is.

A kimondott igazságok valódi előképét Jákob és Rebekka történetében a későbbiekben tárom fel.

[Ez az ájtatosság kiváló eszköz arra, hogy Isten legnagyobb dicsőségére tegyünk.]

151. Negyedik indíték. – Ez az ájtatosság, ha hűségesen végezzük, kiváló eszköz arra, hogy jócselekedeteink értéke Isten legnagyobb dicsőségére váljék. Habár erre kötelezve vagyunk, szinte senki nem cselekszik ezért a nemes célért, vagy azért, mert nem tudjuk, miben van Isten legnagyobb dicsősége, vagy azért, mert nem törődünk vele. Azonban a Szentséges Szűz, akinek átadjuk jócselekedeteink értékét és érdemeit, tökéletesen tudja, miben van Isten legnagyobb dicsősége, és mindent Isten legnagyobb dicsőségére tesz. Ezért e jó Úrnő tökéletes szolgája, aki magát az elmondottak szerint teljesen Neki szentelte, nyugodtan elmondhatja, hogy minden cselekedetének, gondolatának és szavának értéke Isten legnagyobb dicsőségére szolgál, hacsak felajánlását kifejezetten vissza nem vonja. Elképzelhető-e ennél nagyobb vigasz annak a léleknek a számára, aki Istent tiszta, önzetlen szeretettel szereti, aki Isten dicsőségét és az Ő érdekeit a sajátjánál többre becsüli?               

[Ez az ájtatosság út a mi Urunkkal való egyesüléshez.]

152. Ötödik indíték. – Ez az ájtatosság könnyű, rövid, tökéletes és biztos út a mi Urunkkal való egyesüléshez, s ebben rejlik a keresztény tökéletesség lényege.

[Ez az ájtatosság könnyű út.]

1° Ez könnyű út. Jézus Krisztus törte, amikor hozzánk jött, és semmi akadály nincs rajta, hogy Hozzá jussunk. Az isteni egyesüléshez tulajdonképpen más utakon is eljuthatunk, de sokkal több kereszt, rendkívüli halál és sokkal több nehézség árán, amelyeket nehezen küzdünk le. Sötét éjeket, nagy harcokat és rendkívüli agóniákat kell átélnünk, meredek hegyeket megmásznunk, szúrós töviseken és borzalmas sivatagokon átjutnunk. Mária útján azonban kellemesebben és nyugodtabban járhatunk.

Igaz ugyan, hogy ezen az úton is nagy harcokat kell vívnunk, nagy nehézségeket kell legyőznünk, de ez a jó Anya és Úrnő hűséges szolgáihoz oly közel megy, olyannyira velük van, hogy sötétségükben megvilágosítsa, kételyeiket eloszlassa, félelmeikben erőt adjon, harcaikban és nehézségeikben támaszt nyújtson, hogy ez a Jézus Krisztushoz vezető szűzi út más utakhoz képest valójában rózsás és mézzel folyó út. Volt néhány szent, mint Szent Efrém, Damaszkuszi Szent János, Szent Bernát, Szent Bernardin, Szent Bonaventura, Szalézi Szent Ferenc stb., akik ezt a kellemes utat járták, hogy Jézus Krisztushoz jussanak, mert a Szentlélek, Mária hűséges Jegyese különös kegyelemből megmutatta nekik. A többi szent azonban, akik száma jóval nagyobb – és jóllehet mindegyikük gyakorolta a Szent Szűz tiszteletét –, mégsem, vagy nem teljesen léptek erre az útra. Ezért súlyosabb és veszélyesebb megpróbáltatásokon estek át.

153. De akkor miért van az – kérdezi majd tőlem Mária valamely hűséges szolgája –, hogy e jó Anya hűséges szolgáinak oly sokat kell szenvedniük, többet, mint azoknak, akik nem oly nagy tisztelői? Ellentmondanak nekik, üldözik, rágalmazzák, nem viselik el őket; vagy belső sötétségben és sivatagban járnak, ahová az égi harmat legparányibb cseppje sem hullik. Ha ez a Szent Szűz iránti tisztelet megkönnyíti a Jézus Krisztushoz vezető utat, akkor miért ők a legsanyargatottabbak?   

154. Erre azt válaszolom nekik, hogy nagyon igaz, hogy a Szent Szűz leghűségesebb szolgái, egyben fő kedveltjei, megkapják tőle az ég legnagyobb kegyelmeit és kedvezményeit, amelyek a keresztek. Állítom azonban azt is, hogy éppen Mária szolgái viselik könnyebben, több érdemmel és dicsőséggel. Ami mást ezerszer megállítana vagy földre döntene, az egyszer sem állítja meg őket, hanem segíti haladásukat, mert ez a jó Anya, telve kegyelemmel és a Szentlélek kenetével, a maga készítette kereszteket anyai édességének szirupjába és a tiszta szeretet kenetébe mártja. Ezért szolgái azokat megédesített dióként örömmel nyelik le, habár magukban igen keserűek. Azt hiszem, hogy az, aki áhítatban és Jézus Krisztusban jámborul élni, következésképpen üldözést szenvedni és keresztjét naponta hordani akarja, soha nem fog tudni nagy kereszteket viselni, vagy nem tudja őket végig, örömmel viselni, ha nincs benne gyengéd tisztelet a Szent Szűz iránt, aki a keresztek megédesítője. Ahogyan az ember is csak rövid ideig tartó kényszerből tudná megenni az éretlen diót, ha nem lenne cukorba mártva.    

[Ez az ájtatosság rövid út.]

155. 2° Ez a Mária-tisztelet rövid út Jézus Krisztus megtalálásához, akár azért, mert nem tévedhetünk el rajta, akár azért, mert – mint említettem – nagyobb örömmel, könnyebben és következésképpen gyorsabban haladunk rajta. Máriának alárendelve és Tőle függve rövid idő alatt jobban haladunk, mint az akaratunkra és önmagunkra való támaszkodás hosszú évei alatt; mert az isteni Máriának engedelmeskedő és alárendelt ember ellenségei felett aratott fényes győzelmeiről énekel. Igaz, hogy ellenségei meg akarják akadályozni haladását, vissza akarják őt téríteni, vagy megbuktatni, de Mária támogatásával, segítségével és vezetésével óriás léptekkel halad Jézus Krisztus felé, anélkül, hogy elesne, visszatérne, sőt, megállna, éspedig ugyanazon az úton, amelyen – mint írva van – Jézus óriás léptekkel és rövid idő alatt eljött hozzánk.

156. Mit gondolsz, miért élt Jézus Krisztus oly rövid ideig a földön, és miért élte csaknem egész életét Anyjának alárendelve és neki engedelmeskedve? Ó! Azért, mert rövid idő alatt sokáig élt, tovább, mint Ádám, akinek hibáit jött helyrehozni, habár Ádám több mint kilencszáz évig élt. Jézus Krisztus sokáig élt, mert mennyei Atyja iránti engedelmességből Szentséges Anyjának teljesen alárendelve és vele egyesülve élt. Mert: 1° aki tiszteli anyját, kincseket halmozó emberhez hasonlatos, mondja a Szentlélek, azaz, aki Anyját, Szűz Máriát úgy tiszteli, hogy magát aláveti és mindenben engedelmeskedik neki, hamarosan igen gazdag lesz, mert a bölcsek kövének e titka által mindennap kincseket halmoz fel: Aki tiszteli Anyját, kincseket halmozó emberhez hasonlatos; 2° a Szentlélek alábbi szavainak spirituális magyarázata szerint: Senectus mea in misericordia uberi – Aggkorom a kebel irgalmasságában rejlik, azaz Mária keblében, aki körülölelte és világra hozta a tökéletes embert, s aki képes volt magába zárni Azt, akit a világegyetem sem felfogni, sem magába zárni nem tud. Mondom, Mária keblében válnak a fiatalemberek aggokká világosságban, szentségben, tapasztalatban és bölcsességben, és itt lehet rövid évek alatt Jézus Krisztus teljes életkorát elérni.  

[Ez az ájtatosság tökéletes út.]

157. 3° Ez az áhítatgyakorlat a Szent Szűzhöz tökéletes út Jézus Krisztushoz és a vele való egyesüléshez, ugyanis a fenséges Mária a legtökéletesebb és a legszentebb valamennyi teremtmény közül, és mert Jézus Krisztus, aki tökéletes módon jött el hozzánk, nagy és csodálatos utazásánál nem más úton, csakis ezen jött. A Magasságbeli, a Felfoghatatlan, a Megközelíthetetlen, Az, Aki van, el akart jönni hozzánk, kis földi férgekhez, akik semmik vagyunk. Hogyan történt ez? 

A Magasságbeli tökéletes és isteni módon szállt le hozzánk az alázatos Mária által, anélkül hogy isteni voltából és szentségéből bármit is veszített volna. Így a legkisebbeknek is Mária által kell tökéletes és isteni módon felemelkedniük a Magasságbelihez, anélkül hogy bármitől is félnének.

A Felfoghatatlan megengedte, hogy a kicsiny Mária Őt tökéletesen felfogja és magába zárja, anélkül hogy hatalmasságából bármit is veszített volna. Ugyanígy nekünk is engednünk kell, hogy a kicsiny Mária tökéletesen és fenntartások nélkül magába zárjon és vezessen bennünket.

A Megközelíthetetlen Mária által közeledett és általa egyesült szorosan, tökéletesen és személyesen emberi természetünkkel, anélkül hogy bármit is veszített volna Fenségéből. Nekünk is Mária által kell közelednünk Istenhez, Fenségével tökéletesen és szorosan egyesülnünk, anélkül hogy elutasítástól tartanánk.

Végül, Aki van, ahhoz akart jönni, ami nincs, és azt, ami nincs, Istenné vagy azzá akarta tenni, Aki van. Tökéletes módon tette ezt, teljesen átadva és alárendelve magát Szűz Máriának, anélkül hogy az időben megszűnt volna Az lenni, Aki öröktől fogva. És ugyanígy mi, habár semmik vagyunk, Mária által válhatunk Istenhez hasonlókká a kegyelem és a dicsőség által, ha nem félve a csalódástól, önmagunkat oly tökéletesen és teljesen adjuk Neki, hogy önmagunkban semmik, de minden Őbenne leszünk.  

158. Mutassanak bár nekem egy új, Jézus Krisztushoz vezető utat, mely az üdvözültek érdemeivel van kikövezve, hősi erényeikkel ékesítve, az angyalok fényeivel és szépségeivel megvilágítva és megszépítve, legyen ott akár az összes angyal és szent, hogy vezessék, védelmezzék és támogassák azokat, akik ezen az úton akarnak haladni, bizony, bizony, bátran mondom, és az igazat mondom, hogy ennél az oly tökéletes útnál szívesebben járnám Mária szeplőtelen útját: Feddhetetlenné tette utamat, a hiba és folt nélküli, az eredendő és a személyes bűn nélküli, az árnyék és a sötétség nélküli utat. És ha az én szeretetreméltó Jézusom dicsőségében másodszor lejön a földre (ami bizonyos), hogy uralkodjék rajta, nem fog más utat választani, mint a fenséges Máriát, aki által oly biztosan és tökéletesen jött el először. A különbség első és utolsó eljövetele között abban van, hogy míg az első titokzatos és rejtett volt, addig a második dicsőséges és nyilvános lesz. Azonban mindkét eljövetele tökéletes, mert mindkettő Mária által történik. Ó, íme a titok, mit meg nem érthetünk! Itt némuljon el minden beszéd!

[Ez az ájtatosság biztos út.]

159. 4° Ez a Mária-ájtatosság biztos út, hogy eljussunk Jézus Krisztushoz, és vele egyesülve elérjük a tökéletességet:

1° mert ez a gyakorlat, amit tanítok, nem új. Olyan régi, hogy kezdetét nem lehet pontosan meghatározni, amint a szentség hírében nemrégiben elhunyt Msgr. Boudon erről az ájtatosságról szóló egyik könyvében írja. Bizonyos azonban, hogy több mint hétszáz éve megtaláljuk a nyomait az Egyházban.

Amint azt önéletrajzában is lejegyezték, az 1040 körül élő Szent Odiló cluny-i apát egyike azoknak, akik ezt az ájtatosságot Franciaországban elsőként gyakorolták nyilvánosan.

Damiani Péter bíboros elmondja, hogy 1076-ban fivére, Boldog Marinus, vezetője jelenlétében a Szent Szűz rabszolgájának ajánlotta fel magát, éspedig igen épületes módon: kötelet tett a nyaka köré, megkorbácsolta magát, majd a Szentséges Szűznek való önátadása és felajánlása jeléül bizonyos pénzösszeget tett az oltárra. Ezt egész életében olyan hűségesen gyakorolta, hogy kiérdemelte, hogy halála óráján jó Úrnője meglátogassa, megvigasztalja, és szolgálatainak jutalmául ajkából a paradicsom ígéretét kapja tőle.

Caesarius Bollandus említést tesz Birbaki Vautier híres lovagról, a löweni hercegek közeli rokonáról, aki 1300 körül felajánlotta magát a Szent Szűznek.

Sok magánember gyakorolta ezt a tiszteletet egészen a XVII. századig, amikor is nyilvánossá vált.

160. A foglyok megváltásáról elnevezett trinitárius rendi Simon de Rojas atya, III. Fülöp udvari szónoka egész Spanyolországban és Németországban elterjesztette ezt az ájtatosságot, és III. Fülöp közbenjárásával XV. Gergelytől nagy búcsúkat nyert azok számára, akik gyakorolták.

Az Ágoston-rendi de Los Ríos atya bizalmas barátjával, de Rojas atyával együtt szóval és írással igyekezett elterjeszteni ezt a tiszteletet Spanyolországban és Németországban. Hierarchia Mariana címen terjedelmes könyvet írt, melyben egyforma jámborsággal és tudással fejti ki ennek az ájtatosságnak a régiségét, kiválóságát és értékét.

A teatinus atyák a múlt században vezették be ezt a tiszteletet Olaszországban, Szicíliában és Szavojában.  

161. Phalacius Szaniszló atya a Jézus Társaságából csodálatosan elterjesztette ezt a tiszteletet Lengyelországban.

Fent említett művében de los Ríos atya felsorolja a különböző országok fejedelmeinek, fejedelemasszonyainak, püspökeinek és bíborosainak a nevét, akik ezt az ájtatosságot felkarolták.

A jámborsága és tudása miatt nagy tekintélynek örvendő Cornelius a Lapide atya több püspöktől és teológustól megbízatást kapott az ájtatosság megvizsgálására. Alapos vizsgálata után jámborságához méltó dicséretekkel halmozta el, minek utána több kimagasló személyiség is követte példáját.

A jezsuita atyák, akik mindig is buzgók voltak a Szentséges Szűz szolgálatában, a kölni kongreganisták nevében Ferdinánd bajor herceg, akkori kölni érsek elé kis értekezést terjesztettek erről a tiszteletről. Az érsek jóváhagyta és engedélyezte a nyomtatását, arra buzdítva egyházmegyéje minden plébánosát és szerzetesét, hogy amennyire csak tudják, terjesszék ezt az értékes ájtatosságot.

162. De Bérulle bíboros, kinek emlékét egész Franciaország áldja, a kritikusok és a szabadgondolkodók rágalmai és üldözései ellenére ennek az ájtatosságnak egyik legbuzgóbb franciaországi terjesztője. Újítással és babonával vádolták, gúnyiratot írtak és jelentettek meg ellene, és ezernyi csellel akadályozták ők, vagy inkább az ördög, az ájtatosság franciaországi terjesztését. De ez a nagy és szent ember csak türelmével válaszolt rágalmaikra, gúnyiratukban szereplő ellenvetéseiket pedig egy kis írásában sikeresen megcáfolta, bebizonyítva nekik, hogy ez az ájtatosság Jézus Krisztus példáján, a Vele szembeni kötelességeinken és a keresztségnél tett fogadalmainkon alapul. Különösen ezzel az utolsó érvvel hallgattatta el ellenfeleit, rámutatva arra, hogy ez a felajánlás a Szentséges Szűznek és az ő keze által Jézus Krisztusnak nem más, mint a keresztségi fogadalmak vagy ígéretek tökéletes megújítása. Sok szépet mondott erről a gyakorlatról, amiről műveiben olvashatunk.

163. Boudon könyvében olvashatunk azokról a pápákról, akik jóváhagyták ezt az ájtatosságot, a teológusokról, akik megvizsgálták, az elszenvedett és kiállt üldözésekről, és azokról az ezrekről, akik magukévá tették. Egyetlen pápa sem ítélte el, s nem is lehetne ezt megtenni a kereszténység alapjainak megrengetése nélkül.

Vitathatatlan tehát, hogy ez az ájtatosság nem új, s ha nem általános, ez azért van, mert túl értékes ahhoz, hogy mindenki értékelni és végezni tudja.

164. 2° Ez az ájtatosság biztos eszköz, hogy Jézus Krisztushoz jussunk, mert a Szent Szűz tulajdonsága, hogy bennünket biztosan vezessen Jézus Krisztushoz, ahogyan Jézus Krisztus tulajdonsága, hogy bennünket biztosan elvezessen az örök Atyához. A szellem embereinek nem szabad tévesen azt hinniük, hogy Mária akadálya lehet az Istennel való egyesülés elérésének. Mert lehetséges volna, hogy az, aki a világ számára általában és mindenki számára külön is kegyelmet talált Istennél, akadályozná a lelket a Vele való egyesülés nagy kegyelmének meglelésében? Lehetséges volna, hogy az akadályozza a lélek Istennel való tökéletes egyesülését, aki tele, bőségesen tele volt kegyelemmel, olyannyira egyesült Istennel és úgy átalakult Belé, hogy Istennek benne kellett megtestesülnie? 

Nagyon igaz, hogy ha megnézzük a többi teremtményt, legyenek mégoly szentek is, az olykor talán késleltetheti az Istennel való egyesülést, de Mária – mint már mondtam, és fáradhatatlanul mindig is mondani fogom – nem. És hogy oly kevés lélek éri el Jézus Krisztus teljes korát, annak egyik oka az, hogy Máriát, aki úgy most, mint örökké Jézus Krisztus Anyja és a Szentlélek termékeny Jegyese, nem alakítottuk ki eléggé szívünkben. Aki érett és tökéletes gyümölcsöt akar, annak fája is kell, hogy legyen, amely azt termi. Aki az élet gyümölcsét, Jézus Krisztust akarja, abban meg kell lennie az élet fájának is, ami Mária. Aki magában akarja tudni a Szentlélek hatását, benne kell lennie hűséges és elválaszthatatlan Jegyesének, az isteni Máriának is, aki a Szentlelket termékennyé, bőven adóvá teszi, mint arról már más helyütt említést tettem.         

165. Légy tehát meggyőződve, hogy minél inkább Máriát szemléled imádságaidban, cselekedeteidben és szenvedéseidben, ha nem is világos és éber tekintettel, de legalább általánosan, nem mindenre kiterjedő figyelemmel, annál tökéletesebben találod meg Jézus Krisztust, aki Máriával mindig nagy, hatalmas, hatékony és felfoghatatlan, nagyobb mértékben, mint a mennyben vagy a világmindenség bármely más teremtményében. Így tehát, távol attól, hogy az Istenben teljesen elmerült Mária a tökéletesek akadálya lenne az Istennel való egyesülés elérésében, sőt, eddig még soha nem volt, és nem is lesz teremtmény, aki ebben a nagy munkában hatékonyabban segítene, akár az általa ehhez adott kegyelmek által – mert egyedül általa telünk meg Isten gondolatával, ahogy egy szent mondja –, akár azért, mert megvéd minket a gonosz szellem ámításaitól és cseleitől.  

166. Ahol Mária van, ott nincs gonosz szellem. Egyik legcsalhatatlanabb jele annak, hogy a jó szellem vezet minket, ha nagy áhítattal viseltetünk Mária iránt, gyakran gondolunk rá, és gyakran beszélünk róla. Ez egy szent gondolata, aki hozzáteszi, hogy amint a lélegzés biztos jele annak, hogy a test nem halott, úgy ha gyakorta gondolunk Máriára és szeretettel hívjuk segítségül, az biztos jele annak, hogy lelkünk nem halt meg a bűnben.

167. Egyedül Mária semmisített meg minden eretnekséget, mondja az Egyház és annak vezetője, a Szentlélek: „Egyedül semmisítetted meg a világmindenség valamennyi eretnekségét.” Ezért Mária hűséges tisztelője soha nem fog eretnekséget elkövetni, vagy tévhitbe, legalábbis nyilvánvaló tévhitbe esni, ha mégannyira is zúgolódnak e vélemény miatt a kritikusok. Habár másoknál sokkal nehezebben, de materiális értelemben ő is tévedhet, a hazugságot igazságnak, a gonosz szellemet jónak tarthatja, de előbb-utóbb belátja hibáját vagy tévedését, és ha felismeri, semmiképp sem ragaszkodik makacsul ahhoz, hogy azt higgye, és azt állítsa, amit korábban igaznak vélt. 

168. A csalódástól való félelem nélkül, ami az imádsághoz szokott személyeknél rendszerint megvan, bárki, aki a tökéletesség útján akar haladni, biztosan és tökéletesen akarja megtalálni Jézus Krisztust, teljes szívvel tegye magáévá ezt a Mária-ájtatosságot, melyet talán eddig még nem ismert. Térjen erre a számára ismeretlen kiváló útra, melyet mutatok neki: Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.

Ezt az utat Jézus Krisztus, a megtestesült Bölcsesség, a mi egyetlen Főnk taposta ki, a rajta járó tag nem tévedhet el. Ez egy könnyű út, mert a kegyelem teljessége és a Szentlélek kenete árasztja el. Rajta járva nem lankadunk, nem hátrálunk. Ez egy rövid út, mely rövid idő alatt vezet bennünket Jézus Krisztushoz. Ez egy tökéletes út, mert nincs rajta sár, por, s a bűnnek legcsekélyebb szennye sem. Végül, ez egy biztos út, mely Jézus Krisztushoz és az örök élethez vezet minket, biztosan és egyenesen, anélkül hogy jobbra vagy balra letérnénk róla. 

Lépjünk tehát erre az útra, és járjunk rajta éjjel-nappal, míg Jézus Krisztus teljes korát el nem érjük.

[Ez a tisztelet nagy belső szabadságot ad.]

169. Hatodik indíték. – Ez az áhítatgyakorlat nagy belső szabadságot ad azoknak, akik hűségesen gyakorolják – Isten fiainak szabadságát. Mert lévén, hogy ezen ájtatosság által Jézus Krisztus rabszolgájává válunk, ebben a minőségben teljesen Neki szenteljük magunkat, ez a jó Tanító szeretetteljes fogságunk jutalmául: 1° megszabadítja lelkünket minden aggálytól és szolgai félelemtől, amelyek mást nem tudnak, mint lelkünket összeszorítani, fogságban tartani és összezavarni; 2° kitágítja szívünket az Istenbe vetett szent bizalommal, és Atyánkat láttatja Benne; 3° szívünket gyengéd, fiúi szeretetre készteti.  

170. Anélkül, hogy ennek az ájtatosságnak érvekkel való bizonyítását abbahagynám, beérem azzal, hogy egy történelmi példát idézzek fel, melyet a Jézusról nevezett Ágnes anya, domonkosrendi szerzetesnő életéről olvastam, aki Auvergne-ben a langeac-i kolostorban élt, és 1634-ben ugyanott halt meg szentség hírében. Még csak hétéves volt, és nagy lelki kínokat szenvedett el, amikor hangot hallott, mely azt mondta neki, hogy ha meg akar szabadulni minden kínjától és oltalmat szeretne ellenségeivel szemben, váljék mihamarabb Jézusnak és az Ő szent Anyjának rabszolgájává. Alighogy hazatért, máris teljesen átadta magát ilyen minőségben Jézusnak és az Ő szent Anyjának, jóllehet korábban nem tudta, mi ez az ájtatosság. Talált egy vasláncot, feltette a derekára, és haláláig viselte. Ezt követően minden kínja és aggálya megszűnt, szíve nagy békére talált és feltárult, ami arra ösztönözte, hogy sokaknak megtanítsa ezt az ájtatosságot, akik abban nagy előrehaladást mutattak. Többek között Olivier úrnak, a Saint Sulpice-i Szemnárium alapítójának, és ugyanezen Szeminárium több papjának és egyházi emberének… egy nap megjelent neki a Szentséges Szűz, és aranyláncot tett a nyakába abbéli öröme jeléül, hogy Fia és az Ő rabszolgája lett. Szent Cecília, aki a Szentséges Szüzet kísérte, így szólt hozzá: Boldogok a mennyek Királynőjének hűséges rabszolgái, mert az igazi szabadságot fogják élvezni. Neked szolgálni szabadság!    

[Ez az ájtatosság nagy javakat biztosít felebarátunknak.]

171. Hetedik indíték. – Arra, hogy magunkévá tegyük ezt a gyakorlatot, ösztönözhetnek bennünket azok a javak is, amelyekhez felebarátunk jut általa. Mert ezzel az ájtatossággal kiváló módon gyakoroljuk a felebaráti szeretetet, ugyanis Mária keze által odaadjuk neki a legdrágábbat, amink van, azaz minden jócselekedetünk elégtételi és elnyerő értékét, a legcsekélyebb jó gondolatot, a legkisebb szenvedést sem véve ki. Beleegyezünk abba, hogy mindaz az elégtétel, melyet eddig szereztünk, vagy halálunkig még szerezni fogunk, a Szent Szűz akarata szerint vagy a bűnösök megtérítésére, vagy a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására fordíttassék.

Nem ez a felebarátunk iránti tökéletes szeretete? Nem azt jelenti, hogy Jézus Krisztus igazi tanítványai vagyunk, akik a szeretetről ismerhetők fel? Nem ez a bűnösök megtérítésének eszköze, anélkül hogy hivalkodástól kellene tartanunk? Vagy a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadításának eszköze, miközben szinte semmi mást nem teszünk azon felül, amit rendünknek megfelelően kötelesek vagyunk megtenni?    

172. Hogy megértsük ennek az indítéknak a kiválóságát, tudnunk kellene, milyen jó egy bűnös megtérítése vagy egy lélek tisztítótűzből való kiszabadítása. Végtelenül jó ez, nagyobb, mint az ég és a föld megteremtése, mivel egy lélek birtokába adjuk Istent. Ha ezzel a gyakorlattal csak egy lelket szabadítanánk ki a tisztítótűzből egész életünkben, vagy csak egyetlen bűnöst térítenénk meg, nem lenne ez elegendő arra, hogy mindenki, akiben van felebaráti szeretet a magáévá tegye?

Azonban meg kell jegyeznünk, hogy jócselekedeteinknek, ha Mária kezén mennek át, megnő a tisztaságuk, következésképpen érdemük, elégtételi és elnyerő értékük is. Ezért sokkal inkább képesek lesznek könnyíteni a tisztítótűzben szenvedők lelkén és megtéríteni a bűnösöket, mintha nem mennének át Mária szűzi és adakozó kezén. Annak a kevésnek, amit saját akaratunk nélkül, a legönzetlenebb szeretetből adunk a Szent Szűz által, valóban meglesz az a hatalmas ereje, hogy Isten haragját csillapítsa és irgalmát elnyerje. Így megtörténhetik talán, hogy ennek az áhítatnak hűséges gyakorlója halála óráján azt tapasztalja, hogy ezzel az eszközzel több lelket kiszabadított a tisztítótűzből, több bűnöst megtérített, holott csak a rendjének megfelelő szokásos dolgait végezte. Mekkora öröm lesz ez ítélete napján! Mily nagy dicsőség az örökkévalóságban!   

[Ez a tisztelet az állhatatosság csodálatos eszköze.]

173. Nyolcadik indíték. – Végül, ami bizonyos tekintetben még erőteljesebben ösztönöz bennünket erre Mária-tiszteletre az, hogy ez az erényben való állhatatosság és a hűség csodálatos eszköze. Mert miért van az, hogy a bűnösök megtérése többnyire nem tartós? Miért van az, hogy oly könnyen esünk újra bűnbe? Miért van az, hogy az igazak többsége ahelyett, hogy erényről erényre haladna és új kegyelmeket nyerne, gyakran azt a kevés erényét és kegyelmét is elveszíti, amije van? Ez a szerencsétlenség – mint már korábban szóltam róla – azért van, mert az olyannyira romlott, gyenge és állhatatlan ember önmagában bízik, saját erejére támaszkodik, és képesnek hiszi magát arra, hogy kegyelmei, erényei és érdemei kincsének őrzője legyen.

Ezzel az ájtatossággal a hűséges Szent Szűzre bízzuk mindazt, amink van; Őt tesszük meg természeti és kegyelmi javaink általános letéteményesévé. Az ő hűségére hagyatkozunk, az ő hatalmára támaszkodunk, irgalmasságára és szeretetére építünk, hogy őrizze és gyarapítsa erényeinket és érdemeinket az ördög, a világ és a test ellenére, melyek igyekeznek tőlük megfosztani bennünket. Mondjuk neki, mint a jó gyermek anyjának és a hű szolga úrnőjének: őrizd meg a rád bízott kincset. Jó Anyám és Úrnőm, elismerem, hogy közbenjárásodra eddig több kegyelmet kaptam Istentől, mint azt megérdemlem, és szomorú tapasztalatom arra tanít, hogy ezt a kincset igen törékeny edényben hordom, és túlságosan gyenge és túlságosan nyomorult vagyok ahhoz, hogy magamban megőrizzem: kicsi vagyok és lenézett. Hálából, vedd letétbe mindenemet, amim van, és őrizd meg hűségeddel és hatalmaddal. Ha te vigyázol rám, nem veszítek el semmit; ha te tartasz, nem esem el; ha te oltalmazol, biztonságban vagyok ellenségeimmel szemben.

174. Szent Bernát is kifejezetten ezt mondja, amikor erre az ájtatosságra ösztönöz minket: „Ha Ő tart téged, nem esel el; ha Ő oltalmaz, nem félsz; ha Ő vezet, nem fáradsz el; ha kegyes hozzád, az üdvösség révébe jutsz.” Úgy tűnik, Szent Bonaventura is ugyanezt mondja még világosabban: „A Szentséges Szűz – mondja – nemcsak önmagát tartja fenn a szentek teljességében, hanem a szenteket is tartja és megőrzi saját teljességükben, hogy az ne csökkenjen. Megakadályozza, hogy erényeik elillanjanak, érdemeik semmivé legyenek, kegyelmeik elvesszenek, és az ördögök ártsanak nekik, s végül feltartóztatja a mi Urunkat, hogy a vétkezőket megbüntesse.     

175. A Szentséges Szűz hűséges Szűz, aki Isten iránti hűségével jóváteszi a károkat, amelyeket a hűtlen Éva hűtlenségével okozott, és a hozzá ragaszkodók számára megszerzi az Isten iránti hűséget. Ezért hasonlítja egy szent erős horgonyhoz, mely tisztelőit fenntartja és meggátolja, hogy hajótörést szenvedjenek e világ háborgó tengerén, ahol annyian odavesznek, mert nem kapaszkodtak ebbe az erős horgonyba: „Lelkünket, mint erős horgonyhoz, a benned való reménységhez kötjük”. Mindazok a szentek, akik üdvözültek, hozzá ragaszkodtak leginkább, és másokat is erre buzdítottak, hogy ki tudjanak tartani az erényben. Boldogok tehát a keresztények, ezerszer boldogok, akik most hozzá ragaszkodnak, hűen és teljesen, mint erős horgonyhoz.  A világ viharai nem süllyesztik el őket, mennyei kincseiket el nem veszítik. Boldogok, akik Belé, mint Noé bárkájába szállnak! A bűn vízözönének árja, mely oly sokakban kárt tesz, nekik nem árt, mert: akik hozzám szegődnek, azok nem vétkeznek. Akik bennem dolgoznak üdvösségükön, nem fognak vétkezni – mondja Mária a Bölcsesség szavaival. Boldogok a szerencsétlen Éva hűtlen gyermekei, akik a hűséges Anyához és Szűzhöz szegődnek, aki mindig hű marad, és önmagát soha meg nem tagadja: ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg, aki mindig szereti azokat, akik őt szeretik: akik szeretnek, azokat szeretem, éspedig nem csupán az érzelem szeretetével, hanem valós és hatékony szeretettel is, és kegyelmek bőségével gátolja erényben való hanyatlásukat vagy hogy elessenek az úton, és elveszítsék Fia kegyelmét. 

176. Ez a jóságos Anya tiszta szeretetből mindig elfogad mindent, amit letétbe helyezünk nála, s ha egyszer letéteményesként átvette, a letéti szerződés értelmében jog szerint köteles azt megőrizni, akárcsak az a személy, akinél ha ezer tallért helyeznék letétbe, köteles lenne azt megőrizni számomra, és ha hanyagságából az ezer tallérom elveszne, teljes joggal felelne érte. De nem, a hűséges Mária soha nem fog nemtörődömségből veszni hagyni abból, ami rábíztak. Ég és föld előbb múlik el, semhogy Ő hanyag és hűtlen legyen azokhoz, akik bíznak benne. 

177. Mária szegény gyermekei, mily végtelen gyengeségetek, mily nagy állhatatlanságotok, mily romlott lényetek legmélye! Be kell ismerni, ti is Ádám és Éva fiainak romlott tömegéből származtok. De ne csüggedjetek ezért, hanem vigasztalódjatok és örvendjetek! Íme a titok, melyet nektek tanítok, a titok, mely csaknem minden, még a legjámborabb keresztény előtt is ismeretlen.

Aranyaitokat és ezüstjeiteket ne hagyjátok ládáitokban, melyeket a gonosz szellem már feltört és kifosztott, és melyek túl kicsik, túl gyengék és túl régiek ilyen nagy és értékes kincs őrzésére. Ne öntsetek tiszta, világos forrásvizet bűntől rongált és fertőzött edényeitekbe. Ha bűn nincs is már bennük, a szaga még megmaradt, s a víz megromlik tőle. Pompás boraitokat ne öntsétek régi, rossz borral töltött hordókba, mert megromlanának, s a kiöntés veszélye fenyegetné őket.  

178. Habár értetek engem, ó kiválasztott lelkek, még nyíltabban fogok beszélni. Szeretetetek aranyát, tisztaságotok ezüstjét, a mennyei kegyelmek vizét, érdemeitek és erényeitek borát ne bízzátok lyukas zsákra, régi, törött ládára, sérült, szennyes edényre, mint amilyenek ti vagytok, különben kirabolnak benneteket a tolvajok, azaz az ördögök, akik éjjel-nappal az alkalmas pillanatot keresik, lesik, hogy ezt megtegyék; különben önszeretetetek, önbizalmatok és saját akaratotok rossz illatával megrontjátok még a legtisztábbat is, amit Isten nektek ad.

Minden kincseteket, kegyelmeteket és erényeteket tegyétek, öntsétek Mária ölébe és szívébe, aki lelki edény, a tisztelet és az ájtatosság példás edénye. Amióta minden tökéletességével maga Isten is ebbe az edénybe zárkózott, azóta az egészen lelki lett, a legspirituálisabb lelkek lelki hajléka. Tiszteletreméltóvá és az örökkévalóság legnagyobb fejedelmeinek dicső trónusává lett. Ájtatosságban példás lett, valamint a szelídségben, kegyelemben és erényben legkiválóbbak tartózkodási helyévé vált. Végül gazdag lett, mint az aranyház, erős, mint Dávid tornya, és tiszta, mint az elefántcsonttorony.

179. Ó, mily boldog az az ember, aki mindent Máriának adott, aki mindenben és egészen Máriában bízik és benne elvész! Ő egészen Máriáé, és Mária egészen az övé. Nyugodtan mondhatja Dáviddal: az az osztályrészem, azaz: Mária nekem teremtetett; vagy a szeretett tanítvánnyal: házába fogadta a tanítvány, azaz: minden javammá őt tettem; vagy Jézus Krisztussal: ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém.

180. Ha valamely kritikus írásomat olvasva azt képzeli, hogy túlzón, túlfűtött jámborságból beszélek, akkor sajnos, nem ért meg engem. Vagy azért, mert a test embere, akinek nincsenek ínyére a szellem dolgai, vagy azért, mert világi ember, aki nem tudja befogadni a Szentlelket, vagy azért, mert kevély és kritikus, aki elítéli vagy megveti mindazt, amit nem ért. Azok a lelkek azonban, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből és Máriából születtek, megértenek és tetszik nekik, amit mondok, és ők azok, akiknek ezt írom.

181. Azonban, félbeszakított témámat folytatva, egyiküknek is, másikuknak is ezt mondom: az isteni Mária a legnemesebb és a legadakozóbb valamennyi egyszerű teremtmény közül, aki szeretetben és adakozásban soha nem hagyja felülmúlni magát. Tojásért ökröt ad – mondja egy szent –, azaz a kevésért, amit neki adunk, sokat ad abból, amit Istentől kapott. Következésképpen, ha egy lélek fenntartás nélkül átadja magát neki, Ő is fenntartás nélkül adja magát ennek a léleknek, ha az, elbizakodottság nélkül egész bizalmát belé helyezi, és a maga részéről az erények megszerzésére és szenvedélyei megszelídítésére törekszik.

182. Bátran mondják hát a Szentséges Szűz hűséges szolgái Damaszkuszi Szent Jánossal: „Ha Benned bízom, ó, Isten Anyja, akkor megmenekülök; ha Te oltalmazol, nem félek semmitől; segítségeddel legyőzöm és megfutamodásra kényszerítem ellenségeimet: mert az irántad való tisztelet az üdvösség fegyvere, melyet Isten azoknak ad, akiket meg akar menteni.